29. fejezet

Valami idióta, nyálas doramában éreztem magam, mikor felfogtam, hogy mi is történt velem pontosan. Csak álltam ott, mint egy darab szar, meg sem mozdultam, még a szemeimet sem voltam képes becsukni, annyira le voltam döbbenve. Kai bezzeg úgy ostromolta az ajkaimat, mintha az életét megmentő gyógyír lenne, ő pedig halálos beteg lenne. Annyira… Puhák az ajkai. Nem nagyon érdekelt, hogy mi ez az egész, csak ki akartam élvezni a pillanatot. Nem gondolkodtam, lassan lehunytam pilláimat, majd egyik kezemmel tarkójánál fogva húztam magamhoz, miközben viszonoztam a csókot. Határozottan birtokolt, úgy nyomult előre a nyelvével, hogy alig bírtam vele tartani a lépést, de egyszerűen annyira jól csinálta, hogy semmi pénzért nem váltam volna el tőle. Heves volt, akaratos és pontosan tudta, hogy nem tudok majd neki ellenállni. Egyik keze lecsúszott a fenekemre, amikbe határozottan belemarkolt, mire a csókba nyögtem a váratlan ingerre. Éreztem, hogy elvigyorodott, aztán minden további nélkül felpakolt az asztalra. Nem ellenkeztem még azután sem, mikor csípőmet megragadva húzott magához teljesen. Mind a kettőnk felsóhajtott, mikor ágyékaink összeértek. Szabad kezemmel akaratlanul is a csípőjébe kapaszkodtam, úgy kezdtünk neki egy újabb, heves csókcsatának. Eszméletlen volt, olyan szinten az uralma alá hajtott, hogy képes lettem volna itt és most széttenni neki a lábaimat. Ami egyrészt rohadtul ijesztő lett volna, másrészt biztos voltam benne, hogy ő lenne alul. Így nagy nehezen elszakadtam azoktól a dús, immár vörös ajkaktól, majd felnéztem a szemeibe. Hevesen kapkodtuk a levegőt mind a ketten, láttam a szemeiben, hogy igenis tetszett neki, de én sem tagadhattam volna le. Már csak azért sem, mert úgy kellett magamat kényszerítenem, hogy ne csókoljam meg újra. Vettem egy mély levegőt, majd utána elhúzódtam tőle. Nem bántam meg, egy percre sem, hiszen életem egyik leghevesebb csókolózásában volt részem.

- Gondolom, érdekelne egy pár dolog – szakította meg a csendet Kai, majd elvette a kezeit rólam, és csak támaszkodott az asztalon.
- Ezek után csak az érdekelne, hogy hogy a fenébe tudsz így csókolni – szaladt ki a számon teljesen őszintén; de ne is várjon mást jelenleg.
- Ami azt illeti, te sem panaszkodhatsz – húzódott mosolyra az ajka. – De jól van, akkor nem magyarázkodok. Bevallom, megleptél ezzel…
- Csak egy csók volt, nem kell túlbonyolítani – rántottam meg a vállam. – Megtörtént és kész.
- És? Megbántad? – kérdezte, miközben egyik mancsával a combomat kezdte simogatni.
- Szerinted? – néztem rá felvont szemöldökkel, miközben csípőjén maradt kezemmel megszorítottam kissé, hiszen nem kicsit ingereltek a simogató ujjai.
- Igazából, kíváncsi voltam, miért van annyira oda érted BaekHyun – nézett a szemembe.
- Elmész te a picsába! – fintorodtam el azonnal, majd azzal a lendülettel ellöktem őt magamtól, majd sértetten elvettem az egyik ételes dobozt, és durcásan enni kezdtem a kínait, még mindig az asztalon ülve.
- Hé, most miért sértődtél meg? – biggyesztette le az ajkait, majd ismét közel lépett hozzám. – Most már teljesen megértem őt…
- Nem érdekelsz – tömtem egy adag tésztát a számba. – Most romboltad le az illúziómat, miszerint a lányokra buksz, erre te vagy kiakadva?

- Hetero voltál, ha azt mondom, meleg vagyok, féltetted volna a seggedet tőlem… Egyszerűbb volt ezt mondani, és látod, elhitted – vigyorgott.
- Mekkora egy kétszínű barom vagy – sértegettem már csak azért is, mert tényleg rosszul esett tőle, hogy csak ki akarta próbálni a csókot.
- Oké, sajnálom, tényleg nem volt szép tőlem – ismerte be végül ő is, majd ellépett tőlem, és a dobozért nyúlt. – De szülinapom van, legalább kaptam egy jó kis ajándékot tőled.
- Mi lett volna, ha beverek egyet, amiért lesmároltál, így, szülinapod alkalmából? – kérdeztem kíváncsian.
- Tudtam, hogy nem tennéd meg – rántotta meg a vállát, majd enni kezdett, így én is leszálltam végül az asztalról, majd leültem vele szemben.
- Mégis honnan? – lepődtem meg.
- SeHun… Mikor még a teázóban találkoztunk, és rád néztem, már akkor tudtam, hogy bejövök neked – nézett a szemembe, egészen komolyan. – Látod, saját magadnak is hazudtál, mikor azt mondtad, hetero vagy.
- Aish, nem fogok neked magyarázkodni – forgattam a szemem, majd inkább ettem tovább.

Mit ne mondjak, kifejezetten idegesített, hogy ilyen könnyen átlátott rajtam. Sőt, egy egészen kicsit zavarban is éreztem magam, hiszen akkor ő egész délután csak szórakozott velem. Tudta, hogy tényleg tetszik nekem, erre csak úgy lesmárol, mert miért ne. Nos, köszönöm szépen, igazán jól esett az önbecsülésemnek. Nem azt mondom, hogy nem volt jó, és hogy megbántam, mert nem. Kai tényleg valami eszméletlenül csókolt, ha tehettem volna, biztosan nem utasítottam volna el legközelebb sem. Csak nem szerettem, ha valaki szórakozik velem. Főleg nem, mert csak „szülinapja” van… Mert Kai most azt tette, ezt pedig nagyon tudtam utálni. Vagy mondja el konkrétan, hogy mi a szart akar velem, vagy hagyjon békén. Ne smároljon le, ha az csak azért volt, mert kíváncsi volt. Csókolgasson akkor mást, de ne engem! Felhúzott, hogy így viselkedett, hiszen eddig tök jól megvoltunk. Nem akartam azt sem, hogy ez tönkre tegye a kapcsolatunkat, de egyelőre nem tudtam, hogyan kellene viselkednem előtte. Nem mintha számított volna ez a csók, csak nehogy azt higgye, hogy legközelebb is megteheti. Attól, mert tényleg jó pasi, nem estem bele nyakig, és nem fogok a karjaiba omlani. Furcsa volt belegondolni, hogy megannyi történetben leírtam már ezt a dolgot, de a valóság annyival másabb. Nincsen szerelem első látásra; ha valaki megcsókol, nem mindenképp azért teszi, mert szerelmes beléd; és te sem vagy olyan nyomorék, hogy mindezt mégis elhiszed. Soha nem voltam egy nyálas típus, így ezután sem leszek. Kai-jal ez a csók jó volt, de ennyi. Nincsen jelentősége, esetleg annyi, hogy tudom, mégiscsak meleg. Ami furcsa volt, hiszen tényleg elhittem, hogy a lányokra bukik. Ekkor viszont eszembe jutott valami.

- A múltkor – kezdtem bele, mire ő rám figyelt egy falat közben. – Az a kiszívott folt a nyakadon… Akkor az egy srác volt?
- Igen – bólintott egyszerűen. – Kétlem, hogy egy lány így ki tudná szívni a nyakam.
- Mert sötét a bőröd, az enyémet bárki ki tudná szívni – magyaráztam. 
- Látod, van előnye is ennek – mosolyodott el. – Egyébként elmondhatnád, mégis hogy jöttél rá, hogy meleg vagy. Igazán érdekel, mert eddig te voltál Mr. IgenisHeteroVagyokÉsNemÉrdekelHogyRégenBuziVoltam – forgatta a szemét.
- Kicsit eldurvult a szilveszter, azután – rántottam meg a vállam.
- Lefeküdtél egy pasival? – vigyorodott el.
- Lófaszt! – vágtam rá azonnal. – Egy csajjal, de nem volt olyan, mint korábban… Aztán meg BaekHyun jött a hülyeségeivel és-
- Együtt szilvesztereztetek BaekHyunnal? – vonta össze szemöldökét.
- Ja, és amúgy képzeld! – jutott eszembe hirtelen. – Ő is Hawaii-ra ment a szüleivel, nem találkoztál vele?

- Nem, de mondtam, hogy mi először Thaiföldön voltunk – rázta a fejét. – De akkor mit csináltatok szilveszterkor?
- Semmit, csak állandóan rajtam lógott, részeg volt, smároltunk, meg ilyenek… Aztán rájöttem, hogy ha hetero lennék, nem hagynék neki ilyeneket – sóhajtottam egyet.
- Szóval BaekHyun miatt jöttél rá? – vigyorodott el. – Akkor ez a végzet!
- Nem érzek iránta semmit! – vágtam rá azonnal. – Hamarabb megcsókolnám egy osztálytársamat, mint őt.
- Találkoztál vele azóta, hogy beismerted, meleg vagy? – tette fel a kérdést.
- Még nem, de egyelőre nem is akarok, sok volt belőle szilveszterkor – fintorogtam.
- Akkor ki tudja, lehet, meglátod és belé zúgsz… Előtte én sem jöttem be neked, nem? Bármi megtörténhet – nézett rám pimaszul, amiért meg tudtam volna fojtani egy darab tésztában.
- Ne idegesíts már fel – ráztam le, majd éppen folytatni akartam, mikor hallottam a bejárati ajtónál valami zajt.
- Hahó, megjöttem! – Biztos voltam benne, hogy ez csak a húga lehet, Krystal. – Oppa, itthon vagy?

Ekkor lépett be a konyhába egy fiatal, csinos lány. Haja hosszú, barna hullámokban omlott törékeny vállaira. Kosztüm volt rajta, ami kifejezetten nőiesítette, és kissé idősebbnek tűnt miatta, de így is nagyon fiatalos volt. Nagy, mandulavágású szemei voltak, amik hasonlítottak a Kai-jéra, holott tudtam, hogy nem édestestvérek. Szép, fehér bőre volt, a keskeny ajkait pedig szolid rúzs fedte. Biztos voltam benne, hogy ha immár nem a pasik felé hajlok, nagyon is tetszene nekem a lány. De mivel igenis meleg vagyok, sokkal inkább a lány bátyja iránt érdeklődnék, mint iránta. Bármennyire is volt idegesítő. Krystal kedvesen elmosolyodott, ahogy felfogta, hogy én is itt vagyok. Kai azonnal üdvözölte testvérét két puszival, aztán leültette őt is enni, ám a lány elutasította, mondván, hogy már vacsorázott. Ennek ellenére velünk maradt, bemutatkoztunk egymásnak, és egész jól elbeszélgettünk. Kedves volt és illedelmes, Kai-jal tényleg úgy viselkedtek egymással, mint két igazi testvér. Látszott rajtuk, hogy mennyire kötődnek egymáshoz – bár ez érthető, hiszen csak egymásra számíthattak, ők értették meg egymást a legjobban, hiszen ugyan azon mentek keresztül. Kíváncsi lettem volna a gyerekkorukra, hogy mégis miért élnek most külön a nevelő szüleiktől, de nem akartam ezzel egyből betámadni a lányt. Amúgy is megszoktam már Kai-tól, hogy a családjáról nem beszélt – nem hittem volna, hogy ezzel Krystal máshogy van. Mesélt egy kicsit magukról, de csak néhány gyerekkori emléket hozott fel, legtöbbet olyat, amiben Kai, valamilyen formában büntetést kapott a szüleitől. Én ezeken jót szórakoztam, bár az említettem kevésbé. Végül elnézést kérve, és arra hivatkozva, hogy hosszú napja volt, pihenni tért a lány.

- Ne nézz már így utána – szólt rám azonnal Kai, mire rákaptam a tekintetem. – Még a végén azt hiszem, hogy megtetszett neked.
- Valóban csinos húgod van – ismertem be. – De emiatt nem kell aggódnod.
- Legalább egy gonddal kevesebb. Bár ő amúgy sem az ilyen srácokra bukik, mint te – nézett végig rajtam, már amennyit látott belőlem.
- Milyen „ilyen” srácokra? – kérdeztem vissza.
- Maradjunk annyiban, hogy a férfias srácokat szereti – nyomta meg a „férfias” szót.
- Ha már itt tartunk – váltottam hirtelen témát, mert eszembe jutott valami. – Neked biztosan nem a férfias srácok az eseteid…
- Valóban nem – mosolyodott el. – És neked? Vagy még nincs ideálod?

- Az ajkak… A vastag, látszólag puha ajkak… Meg tudnak őrjíteni – mondtam, végig Kai száját bámulva, amik lassan, de biztosan húzódtak még nagyobb vigyorra.
- Mondd csak – hajolt hozzám közelebb, rátámaszkodva az asztalra. – Aktívnak, vagy inkább passzívnak képzeled magad?
- Természetesen aktívnak – válaszoltam azonnal. – A véleményem, miszerint a seggem jó olyan szűzen, ahogy van, nem változott, csak mert meleg lettem!
- Hidd el, nem olyan sokáig lesz az szűz – kuncogott.
- Ezt meg mégis hogy a fenébe érted? – kértem számon, de ő csak tovább kuncogott.
- Majd meglátod, Rainbow – hívott az általa kitalált becenevemen.
- Ilyenkor annyira tudlak utálni – öltöttem rá ki a nyelvemet. – De  azért boldog szülinapot!
- Ez legyen a legnagyobb bajom – oltott be, így inkább ezek után csendben maradtam. – Viszont köszönöm szépen!

***

Annyira utáltam tesizni. Nem mintha bármi megerőltetőt csináltunk volt, általában csak röplabdáztunk, mert a lányok kihisztizik a tanárnál. De ennyi erővel meg felesleges volt órára járni, hiszen nem mindig játszottam, így csak ültem a seggemen egész órán. Most sem volt másképp, és még JongDaevel sem tudtam beszélgetni, ugyanis megint beteg volt. Múlt héten meg én voltam az, szóval már két hete nem láttam barátomat, és kezdett hiányozni a feje. Nagyon nem szerettem, mikor beteg volt, de most csak tényleg egy kis náthát szedett össze, azt mondta, hogy már hétfőn jönni fog. Most, hogy elmúlt a félév már két hete, egy kicsit ő is visszavett a tanulásból, bár most állandóan az egyetemi jelentkezésről beszél nekem, hogy mi van, ha elrontja, vagy valamit rosszul csinál majd. Nem mintha hülye lenne az ilyen dolgokhoz, én vagyok teljesen balfasz, ha valami ügyintézésről van szó. De legalább most pihen otthon egy keveset. Lett volna társaságom, mert a lányok bármikor képesek lettek volna beszélgetni velem – én nem akartam velük. Nem igazán érdekelt a sok pletyka, amiket napi jelleggel terjesztettek, meg hogy hány pasi fordult meg az ágyukban. Így teljesen külön ültem tőlük, és kezdtem magam úgy érezni, mint egy rakás szerencsétlenség, aki a legjobb barátja nélkül nem bír magával mit kezdeni. Pedig ez nem igaz, csak ő volt az egyetlen értelmes ember, akivel hajlandó voltam huzamosabb időt eltölteni. A kettő nagyon nem ugyan az.

Jobb ötlet híján a röpiző osztálytársaimat kezdtem el figyelni. Hat-hat ember játszott a két térfélen, az egyikben HyunDong, a másikban YiXing volt a csapatkapitány, a többiek lányok voltak. Nem nagyon figyeltem, hogy ki állt nyerésre, nem is nagyon érdekelt, inkább csak bambultam előre. Bár tény, hogy YiXingen gyakran megakadt a tekintetem. Kellemes látványt nyújtott hófehér bőre, ami az egyszerű, fekete atlétának köszönhetően sokat megmutatott belőle. Fekete tincsei izzadtan tapadtak homlokára, néhány csepp pedig a nyakán gyöngyözött. Ádámcsutkája hihetetlen szexi volt, szívesen beleharaptam volna, a kulcscsontjáról nem is beszélve. Az egész ember maga volt egy két lábon járó kísértés, de most különösen vonzott magához. Szerintem ez a gyerek nem is tudja, hogy mit művel velem, pusztán a létezésével. A legnagyobb probléma csak az volt, hogy YiXing hetero volt, és még csak nem is vagyunk kifejezetten jóban egymással. Olyan esélytelen a dolog, hogy csak rágondolni is felesleges. De basszus, nem hagy nyugodni, bár már azt hittem, hogy lemondtam róla – ezek szerint csúnyán tévedtem. Mondjuk, ha így mutatkozik előttem, ne csodálkozzon, hogy legszívesebben letepertem volna. Szenvedéseimnek a csengő vetett véget, így azonnal felpattantam a helyemről, majd minden további szó nélkül indultam meg a fiú öltözőbe. Mivel nem izzadtam le, felesleges lett volna lezuhanyoznom, így csak átcseréltem a ruháimat. HyunDong hamar végzett, majd el is húzott az öltözőből. Én is megtettem volna, ha YiXing nem kér meg, hogy maradjak már addig, míg nem végez, nehogy valaki ellopja a cuccait, vagy bejöjjön, míg ő odabent zuhanyozik. Megtettem hát, hiszen régebben is volt, hogy megvártuk egymást, éppen emiatt. Bár, ami azt illeti, nem sok kedvem volt ott üldögélni, de legalább addig írtam JongDaenek, hogy mi a helyzet a suliban, mit kell tanulnia majd, meg ilyenek. LuHannak is írtam, annak ellenére, hogy mostanában nem nagyon beszéltünk. Hiányzott a szöszi kis feje, ahogy én is hiányoztam neki. A múlt héten skype-oltunk, végre jó volt egy kicsit, hogy megint csak velem foglalkozott. Sok mindent mesélt, a barátnője is feljött, bár nem úgy tűnt, hogy olyan nagyon jól meglennének, hiszen tudtam, milyen LuHan, mikor szerelmes. Most nem igazán tűnt annak – amit azért kicsit bántam, hiszen szerettem volna, hogy ha boldog lenne.

Ekkor lépett ki a zuhanyzóból YiXing, egyetlen szál bokszer alsóban, a vállaira csapva a törölközőjét. Akaratlanul is végignéztem tökéletes testén, hiszen olyan kockái voltak, amiket még LuHan is megirigyelhetett volna. Nem nagyon figyelt rám, szó nélkül öltözni kezdett, magára húzta a fekete csőfarmerját, de mikor úgy hajolgatott előttem, hogy elpakoljon, és felhúzza a cipőjét, igazán jó kilátásban volt részem. Komolyan nem hittem el, hogy ennyire vonzódom YiXinghez. Miért éppen ő? Pont ő, aki a legelérhetetlenebb mindenki közül. Nem csak, hogy nem meleg, de még baráti viszonyban sem vagyunk egymással. Ami siralmas volt, hiszen négy éve osztálytársak voltunk. Mikor a pólót húzta magára, és eltakarta vele tökéletes alakját, valami elpattant bennem. Még akkor is, ha elérhetetlen; még akkor is, ha ezt később kurvára meg fogom bánni; még akkor is, ha bever egyet; nem érdekel. Határozottan felálltam, majd pár lépést közelítettem felé. Nem vett észre, ugyanis pakolászott a táskájában. Magasabb voltam tőle, de most ez érdekelt a legkevésbé. A válla után nyúltam, mire ő kíváncsian megfordult. Csak nézett rám, azokkal a szép szemeivel, én meg képtelen voltam levenni a szemem az ajkairól. Azokról az ajkakról, amik már hetek óta úgy vonzottak, mint a mágnes. Így hát nem sokat gondolkodtam, határozottan rácsókoltam azokra a dús ajkakra. Talán túl vad voltam, mert YiXing egy pillanatra megfeszült, én pedig már készültem, hogy most fog megütni… De nem történt ilyen. Csak hagyta, hadd ostromoljam azokat a régen kívánt ajkakat, és annyira élveztem, mint kevés dolgot életemben. Vágytam rá, hogy végre megcsókolhassam, és igenis élveztem, hogy nem ellenkezett. Bár nem is vett részt a dologban, így bátorkodtam testét a közeli falnak tolni, majd teljes testemmel hozzásimultam. Ez egy aprócska sóhajt váltott ki belőle, én pedig kihasználtam az alkalmat, és elmélyítettem a csókot.

Azt hiszem, mikor végre viszonozta a csókot, akkor döbbentem rá, hogy milyen nagyot tévedtem…