30. fejezet

Nem tudtam volna megmondani, hogy azon lepődtem meg jobban, hogy YiXing visszacsókolt, vagy azon, hogy mikor el akartam mélyíteni, ő lazán átvette az irányítást. Azt hittem, én dominálom a csókot, erre osztálytársam olyan hevesen harapott rá alsó ajkamra, hogy egy pillanatra reagálni sem bírtam. Nem mintha bántam volna, hogy azok az ajkak végre az enyémek, csak… A fene sem gondolta, hogy ez lehetséges. YiXing felsimított a hátamon, majd a tarkómnál fogva húzott még jobban magához, miközben végignyalt felső ajkamon, ezzel bebocsátást követelve. Én pedig gondolkodás nélkül elnyitottam az ajkaimat. Abban a pillanatban, mikor nyelveink találkoztak egymással, azt hittem, mentem elájulok. Nem azért, mert nyomorult pillangók kezdtek el a hasamban cikázni, vagy megremegett a térdem – egyszerűen olyan hévvel csókolt, hogy alig bírtam tartani a tempóját. Nem akartam a részletekkel foglalkozni, hogy vajon miért engedett nekem. Hogy mi a fenéért nem lökött el magától, és most miért csókol engem úgy, mintha az élete múlna rajta. Ki akartam élvezni a pillanatot, hiszen azok a régen kívánt ajkak valóban olyan finomak voltak, mint ahogy azt mindig is elképzeltem. Soha nem hittem volna, hogy egyszer valóság lesz, amiről eddig csak képzelegtem, de ez még azt is felülmúlta. YiXing nyelve határozott volt, célratörő, és olyan heves, hogy esélyem sem lett volna átvenni a dominanciát. Nem mintha akartam volna, hiszen rohadtul élveztem, hogy ő az, aki ennyire nyomult rám. Bármennyire is volt hihetetlen a dolog. Éreztem a csókjában, hogy vágyik rám, tudtam, hogy itt nincs megállás, hogy tovább szeretne menni. Egyre inkább húzott magához, egyik kezével már a pólóm alatt simogatta az oldalamat, amitől kirázott a hideg. Mindig is érzékeny voltam erre, ez pedig megmosolyogtatta YiXinget. Egy pillanatra elváltunk egymástól, majd a szemeibe meredtem. Nem kellettek szavak. Láttam íriszeiben a választ, így újra ajkaira hajoltam, ezúttal valamivel gyengédebbek voltunk egymással, de nem sokkal. YiXing ellépett a faltól, majd hátrálni kezdtünk, egyenesen be, a fürdő helységbe. Mikor beértünk, ő egy laza mozdulattal csapta be az ajtót, majd neki is lökött. Azzal a lendülettel kapta le magáról az egyszerű, fehér pólóját, így újra megcsodálhattam tökéletes felsőtestét. Ó, hogy baszná meg… Nyeltem egyet, majd a szemébe néztem.

- Itt akarod? – kérdeztem rekedt hangon, majd tekintetem akaratlanul is a vörösre csókolt ajkaira tapadt.
- Ne aggódj, nem fog hallani senki, ide meg már úgysem jönnek, mert nincs óra – húzódtak mosolyra azok az észvesztő ajkak.
- Tökéletes – vigyorodtam el, majd minden további nélkül léptem közel hozzá, majd újra ajkaira martam.

Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Tökéletesen csókolt, kellően határozottan, és olyan nyelvjátéka volt, hogy képes lettem volna ennyitől is bemerevedni. Úgy tapadtam rá, mint egy pióca, de úgy tűnt, egy cseppet sem zavarja. Gátlástalanul fogott rá csípőmre, majd húzott magához teljesen közel, így megéreztem, hogy rá már hatással voltak a dolgok. Nem azt mondom, hogy rám nem, mert baromi izgató, hogy itt vagyunk kettesben. És nem, kurvára leszartam, hogy éppen az egyik osztálytársammal készülök lefeküdni, akiről eddig végig azt hittem, hogy hetero. Ha így lenne, akkor nem itt lennénk – nem érdekeltek a részletek, egészen pontosan, jelenleg nem érdekeltek. Csak ki akartam használni a lehetőséget. Lehet akárminek nevezni, de Zhang YiXing teljesen elvette az eszemet. Nem érdekelt, hogy iskolában vagyunk. Hogy akkor most miért csinálja ezt. Semmi nem érdekelt, csak az, hogy most itt van, én pedig csókolhatom őt. Elvált ajkaimtól, majd azonnal megszabadított pólómtól, aztán már haladt is tovább a nyakamra. A legérzékenyebb helyeket sikerült megtalálnia, így akaratomon kívül törtek fel belőlem a sóhajok. YiXing hajába markoltam, egy-egy csóknál erősen beletúrtam, ezzel jelezve neki, hogy igenis élvezem. Elég hamar fel lehetett húzni ezzel, aztán mikor már nyelvét is bevetette, éreztem, hogy kezdem elveszteni a türelmemet – mégis, rohadt jó érzés volt érezni ajkait a nyakamon. Lehunyt pillákkal hagytam, hadd tegyen, amit csak akart. Biztos voltam benne, hogy néhány helyen kiszívta hófehér bőrömet, de ez érdekelt a legkevésbé. Tökéletes, puha bőrét simogattam, majd kezeimet fenekére vezettem, és határozottan rámarkoltam. YiXing erre elhúzódott a nyakamtól, majd vigyorogva egy csókot nyomott ajkaimra. Basszus, tuti, hogy még ma az őrületbe kerget ez a pasi. Viszonoztam neki a csókot, közben ő mellkasom tanulmányozásával foglalatoskodott, simogatott és cirógatott, én pedig éreztem, hogy vagy nagyon gyorsan a lényegre térünk, vagy idő előtt el fogok élvezni. Így hát, hogy gyorsítsak kicsit a dolgokon, nem sokat gondolkodva, előre nyúltam, és nadrágon keresztül, szégyentelenül rámarkoltam YiXingre. Belenyögött a csókunkba, aztán zihálva elvált tőlem. A szemeiben olyasmit láttam, amit még soha. Egészen pontosan, még férfi szemeiben nem láttam ilyesfajta csillogást, de kurvára tetszett. Tudtam, hogy miattam volna ilyen állapotban, ez pedig igenis növelte az egómat. Csak elvigyorodtam, aztán egy lassú tempóra kezdtem mozgatni a kezem, YiXing pedig ugyan így tett. Mikor rásimított merevedésemre, felnyögtem, aztán egy újabb csókba invitáltam.

Helytelen volt, mégis teljesen helyesnek tűnt. Nem kellett volna ezt tennünk, mi mégis megtettük. Nem érdekeltek a következmények, teljesen elvette az eszem a mindent elsöprő érzés. YiXing nem volt egy türelmes fajta, amit én egy cseppet sem bántam. Nem voltam holmi csaj, hogy pátyolgatni kelljen a lelkemet. Azt hiszem, még az sem okozott nagy gondot, mikor rájöttem, hogy itt bizony én leszek az, akinek egy merevedést kell befogadnia, nem pedig fordítva. Megdöbbentő, de egy percig sem tűnt furcsának. Mármint, undorítónak, hogy én ilyet csináljak. A vágy sokkal nagyobb volt annál, minthogy ilyeneken aggódjak. Mikor már teljesen meztelenül, a földön feküdve simultunk össze, merevedéseink összeértek, ami kölcsönösen váltott ki belőlünk egy elégedett, ám türelmetlen sóhajt. A csempe hideg volt alattam, de ez érdekelt most a legkevésbé. YiXing teste tökéletes volt, olyannyira izgató, hogy ha nem lennék ennyire felhúzva, egész nap el tudnám nézegetni. Merevedésére büszke lehetett, igazán szép mérettel volt megáldva, én pedig egy pillanatig kételkedtem benne, hogy mindez bennem kell, hogy legyen. De akartam. Érezni akartam, milyen. Vágytam rá, hogy úgy érjen hozzám. Lágyan csókolt, miközben egyik kezével mellettem támaszkodott, másikkal pedig a combjaimat simogatta. Tudtam, hogy megnyugtatásként tette, és jól is esett tőle, annak ellenére, hogy nem féltem. Pedig megtehettem volna, hiszen nem is ismertem őt, annak ellenére, hogy négy éve az osztálytársam, megbíztam benne. Tudtam, hogy nem fog fájdalmat okozni – legalábbis, az átlagosnál nagyobbat. Lassan nyitotta szét combjaimat, így kényelmesen közéjük fért. Merevedése az enyémet súrolta, mire akaratlanul is fellöktem a csípőmet, többért könyörögve. Ő pedig habozás nélkül megtette, hosszomra kulcsolta ujjait, majd simogatni kezdett. Basszus, annyira rohadt jó érzés… Imádtam, amit velem művelt, én pedig próbáltam neki viszonozni. Tudtam, hogy már türelmetlen, így elhúztam kezét magamról, majd felülve egy csókba invitáltam, amit készségesen viszonzott. Miután elváltam tőle, végigfeküdtem a földön, lábaimat felhúztam, majd egy szégyentelen terpeszbe húztam. Nem volt mit szégyellnem előtte.

- Gyönyörű vagy, remélem, tudod – súgta rekedten YiXing, mire meglepődtem.
- Ezt még nem hallottam, de köszönöm – kuncogtam, mire ő végigsimított combomon, fel a hasamon a mellkasomig, ezután felém hajolt, és egy csókot nyomott az ajkaimra.
- Tudom, hogy kíváncsi vagy-
- Igen, de majd később – vágtam közbe. – Van fontosabb dolgunk, mit beszélni… Használd másra a szádat.
- Te kérted – csókolt meg utoljára.

Ezek után már csak nyögések és sóhajok hagyták el a számat. Tényleg kitett magáért, végigcsókolta minden egyes porcikámat, ott simogatott és nyalogatott, ahol azt hittem, nem is vagyok rá érzékeny. Kurvára kívántam már őt, akartam, hogy végre a lényegre térjünk, erre pedig nem is kellett olyan sokat várnom. Feltérdelt, majd saját szájába vette ujjait, és párszor végignyalt rajtuk. Már csak ez a látvány is felért egy orgazmussal, de aztán mikor ezeket a nedves ujjakat bejáratomhoz érintette, majd izgatni kezdett velük, azt hittem, menten belehalok a gyönyörbe. Az első ujja nem volt olyan vészes, kissé kellemetlen volt, de kibírható volt. Nem is húzta sokáig, jött a második ujja, ami már jóval kellemetlenebb volt, és én is zihálni kezdtem miatta. Óvatos volt, éreztem a mozdulatain, hogy figyelt rám, nyugtató szavakat suttogott nekem, amiket értékeltem, annak ellenére, hogy azt hittem, nem olyan vészes ez a dolog. Ollózni kezdett bennem, hogy jobban táguljak, de nem volt egy kellemes dolog. Ennek ellenére bólintottam, hogy jöhet a harmadik ujj is. Ez már kifejezetten kellemetlen volt, de próbáltam inkább nem a hátsó felemben motoszkáló ujjakra koncentrálni. Egy csókba hívtam YiXinget, míg ő módszeresen ujjazni kezdett. Bele-belenyögtem a csókba, próbáltam hozzászokni a dologhoz, de elég nehezen sikerült. Aztán egyszer csak megtalálta azt a pontot, amitől hátam azonnal ívbe feszült, és egy pillanatra a csillagokat láttam az élvezettől. Hangosan könyörögtem neki, hogy még egyszer találja el azt a pontot, így mikor sikerült neki, azonnal az ő nevét nyögtem. Ezek után már csak a káromkodását hallottam, majd eltűntek belőlem azok a csodálatos ujjak. Kinyitottam lehunyt pillámat, YiXing pedig éppen akkor húzta fel magára az óvszert. Értékeltem, hogy volt ennyi esze, aztán már vissza is térdelt két lábam közé. Felnézett a szemembe, mintegy megerősítést várva, de én csak bólintottam neki. Mikor elkezdte betolni méretét, úgy éreztem, menten szétszakadok. Rohadt kellemetlen volt, és elképzelni sem bírtam, hogy fogom ezt megszokni idővel. Magamhoz húztam testét, hogy érezzem őt, majd hevesen ajkai után kaptam, ezzel próbálva elterelni a figyelmemet az alsóbb tájékokról. Feszített és fájt, de próbáltam hozzászokni. Kapkodtam a levegőt, mert egyáltalán nem ment az egyenletes légzés. Kurva élet, ez nem is olyan egyszerű, mint hittem… YiXing kedves volt, várt, mert biztosan látta rajtam, hogy mindent csinálok, csak nem élvezem. Simogatta a hasam, apró puszikat nyomott az arcomra és a fülembe sugdosott mindenféle nyálas dolgot – de sikerült neki egy kicsit elterelni a gondolataimat. Vettem egy mély levegőt, majd lábaimat csípője köré fontam, ezzel jelezve neki, hogy csináljon valamit. Erőteljesen belém mozgott, mire hátracsaptam a fejem a fájdalomtól. Hogy az a rohadt…

- Mindjárt meglesz, még egy kicsit bírd ki – biztatott partnerem, mire kedvem lett volna pofán baszni egy vasszékkel.
- Csak ne hagyd abba – kértem azonnal, mire újra lökött egyet a csípőjével. – Baszd meg!
- Éppen azt csinálom – vigyorgott felettem Xing, mire csak lehúztam magamhoz egy csókra.

Ő folytatta a mozgást, és mikor végre megtalálta azt a pontot, azonnal tudta. Kiváltam a csókból, majd hatalmasat nyögve martam a hátába az élvezettől. Ez… Sokat olvastam már róla, és sokszor írtam is, de semmihez nem volt fogható. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy ez ennyire rohadt jó érzés. Eddig nem értettem, miért szeretik ezt annyira, de most… Azt hiszem, tökéletesen megértem. Ezek után nem volt megállás. Folyamatosan YiXing nevét nyögve élveztem, amit velem csinált. Nem csak magával törődött, hogy neki jó legyen, figyelt rám is, ami azért jól esett. Soha nem voltam az egy alkalmas dolgok híve, de most egyáltalán nem bántam meg a dolgot. YiXing úgy mozgott bennem, hogy sírni tudtam volna az élvezettől. Minden egyes lökésnél eltalálta bennem azt a pontot, amiktől csillagokat láttam magam előtt. Karmoltam a hátát, biztos voltam benne, hogy fájdalmat okozok neki, de semmi nem érdekelt akkor. Csak egyre jobban húztam magamhoz, ahogy az orgazmus felé hajtottuk egymást. Mikor éreztem, hogy már nem kell sok, mintha partnerem tudta volna, lenyúlt kettőnk közé, majd merevedésemet vette kezelésbe. Nekem pedig nem is kellett több – de mielőtt elélvezhettem volna, ajkai után kaptam, hogy ne legyek olyan hangos. Talán fél perc kellett, hogy visszatérjek a valóságba, és ne szorítsam olyan erősen magamhoz YiXinget, de mindent elsöprő volt. Csodálatos érzés, egyszerűen… Hihetetlen. Nyeltem egyet, majd partnerem szemeibe néztem, és csak mosolyogni tudtam rajta. Ő még nem végzett, így hát átfordítottam magunkat, majd rajta lovagolva húztam magammal a kielégülésig.

***

- Most már elmesélheted, hová tűnt az a bambácska, hetero YiXing, akinek négy évig hittelek – kuncogtam, ahogy már összeszedve magunkat, az öltöző csendes magányában ültünk, egészen pontosan, én YiXing ölében terpeszkedve.
- Mi az, hogy bamba? – biggyesztette le az ajkait, majd egy puszit nyomott az arcomra. – Egyébként biszex vagyok… Vagyis, mikor még JongDae szerelmet vallott nekem, nem voltam az. Aztán valahogy… Észre vettem magamon, hogy a fiúk felé is húzok, aztán mire rávettem volna magam, hogy ezt bevalljam JongDaenek, bepasizott. Nem volt más kiszemeltem, hiszen titkolnom kellett. Bár HyoRinnal jól megvagyunk, nem szeretjük egymást, csak… Összejárunk, érted. A múltkori osztálykiránduláson figyeltem fel rád. Ott flangáltál előttem egy szál alsóban, és bevallom, tetszett a látvány. Azóta figyellek, így mikor ma megcsókoltál, nem utasítottam vissza.
- Soha nem gondoltam volna – vallottam be neki őszintén. – Mindig azt hittem, felesleges dolog vonzódni hozzád.
- Most mesélj te, mióta vagy meleg? – pislogott rám.
- Ez kissé bonyolult – nevettem fel. – De nagyjából újév óta.
- Én sem hittem volna rólad soha, hogy az vagy… De ahhoz képest nem igazán tűnt úgy, hogy új neked a dolog – nézett a szemembe.
- Pedig szűz voltam – rántottam meg a vállam.
- Basszus, komolyan? – döbbent le teljesen osztálytársam. – Ne haragudj, én nem tudtam.

- YiXing, nem haragszom – nevettem fel. – Nem bántam meg, hogy te voltál az első… Azt hiszem, jó emlékként fogok rá visszagondolni.
- Megnyugodtam, és ennek örülök – mosolyodott el, de aztán elkomorult az arca. – SeHun…
- Tessék? – sóhajtottam egyet.
- Nem akarlak megbántani, de… Ugye tudod, hogy nem vagyok beléd szerelmes? – kérdeztem óvatosan.
- Ne szórakozz velem, Zhang YiXing! – nevettem fel. – Lefeküdtünk. Jó volt? Igen. Élveztük? Persze! Nem kell ezt túlbonyolítani, egyszeri alkalom volt, amit mind a ketten titokban fogunk tartani.
- Megfogtam veled az Isten lábát – vigyorodott el, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. – Egyébként, JongDae tudja, hogy meleg vagy?
- Nem – ráztam a fejem. – Tudom, most mit gondolsz… De egyszerűen nem tudom, hogy álljak elé ezzel. Tudod, milyen, nagyon kíváncsi típus, mindent tudni akarna, én meg… Még nem készültem fel rá. De el fogom neki mondani, ez biztos.
- Elvégre legjobb barátok vagytok, ez így helyes – mondta logikusan, majd ebben a pillanatban megszólalt a jelző csengő. – Oh, elszaladt az idő…
- Remélem, nem lesz gáz, hogy nem voltunk órán – húztam el a szám.
- Ha mégis, majd elintézem, nyugi – legyintett. – De most menjünk, jó lenne a többiek előtt kiérni a suliból, nehogy meglássanak minket.

Erre csak bólintottam, összepakoltuk a cuccainkat, felvettük a kabátjainkat, aztán indulásra készen álltunk. Mielőtt azonban kiléptünk volna az öltözőből, YiXing magához húzott egy szenvedélyes csókra, amit azonnal viszonoztam. Nem tartott sokáig, de mind a ketten kiélveztük a maradék időt. Tisztában voltunk vele, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt, és nem lehetett folytatása. Hálás voltam neki, hogy eltölthettem vele ezt az alkalmat, és vigyázott rám, a maga sajátos módján. Örültem, hogy utána nem hagyott itt minden szó nélkül, holott megtehette volna. Zhang YiXing valójában teljesen más volt, mint hittem. Pozitívan csalódtam benne, és biztos voltam benne, hogy ha hamarabb esélyt adtam volna annak, hogy megismerjem, talán még barátok is lehettünk volna. Elválva ajkaitól, egy utolsót rámosolyogtam, aztán kiléptünk az ajtón, bent hagyva minden közös emléket. De ez így volt helyes, így kellett történnie. Még ha egy kicsit bántam is a dolgot.

***

Február második hetében jártunk, lassan közelgett a tablófotózás napja. Bő egy hét telt el azóta, hogy lefeküdtünk YiXinggel. Furcsa volt belegondolni, hogy az egyik osztálytársammal tettem meg, akit minden egyes nap látok, de mégsem érzek bűntudatot miatta. Ugyan úgy viselkedünk egymással, ahogy eddig is – avagy tudomást sem veszünk a másikról. Ő elvan a saját kis világában meg a lányokkal, én pedig JongDaevel. Végre barátom is meggyógyult, így újra csatlakozott az osztályhoz. Másról sem beszélt nekem újfent, csak a Valentin-napról. Soha nem értettem ezt az „ünnepet”. Annyira kétszínű, mintha a szerelmesek csak ezen a napon szerethetnék egymást, megajándékozzák egymást, meg minden ilyen szar. Ekkor kérik meg a férfiak a nők kezét, és ilyenkor vallanak szerelmet a lányok a fiúknak. Undorító az egész, mintha nem lenne ott az év háromszázhatvannégy napja arra, hogy ezt megtegyék. Nem, nekik ezt Valentin-napon kellett, a legundorítóbb ünnepen. Utáltam ez egészet, már csak azért is, mert mindenhol rohadék szívecskék voltak. Még a pláza is ezekkel volt feldíszítve, a rengeteg bolti szarságról ne is beszéljünk. Be tudtam volna hányni tőle, de hát, nem volt mit tenni, el kellett viselnem. Ahogy JongDae áradozását is. De ők legalább nem moziba mennek megnézni azt az új filmet, ami éppen aznap fog kijönni. Komolyan, ennyire kreatívak ne legyenek már az emberek… Ettől függetlenül, barátom aranyos volt, hogy ennyire izgult, tetszeni fog-e JunMyeonnak az ajándéka. Egy fényképalbumot készített neki, amiben a közös képeiket tette, Sokszor bejött korábban hozzám suliba, és segítettem neki ragasztgatni, míg nem volt ott senki. Igazán aranyos ötlet tőle, biztosan örülni fog neki hyung. Soha nem szeretett valami pénzzel megvehető ajándékot adni, inkább készített neki. Még jó, hogy nekem soha nem kellett ilyenekkel törődnöm. Bár, talán régen foglalkoztam vele, mikor együtt voltam BaekHyunnal… Ki tudja. Ha ez még nem lett volna elég, a suli is szervezett egy Valentin-napi cuccot, ami annyiból állt, hogy szívecskéket lehetett venni pár wonért, ráírtad a nevét annak, aki tetszett neked, aztán bele dobtad egy nagy dobozba a portánál. Aki a legtöbb szívecskét kapta, az lesz a Szívkirály, és a Szívkirálynő. Komolyan, ettől gyerekesebb dolgot már ki sem találhattak volna, de hát ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit? Tavaly kaptam valakitől, de fogalmam sem volt, hogy kitől, nem mintha érdekelt volna, kidobtam azzal a lendülettel. Nagyon reméltem, hogy most kihagynak engem ebből a dologból, és megkímélnek a felesleges fejfájástól. Nem hiányzott nekem egyetlen rohadt szív sem az életemből.

Akkor még nem sejtettem, hogy a szombati Valentin-napot nem egyedül fogom tölteni…