26. fejezet

Nem mintha nem örültem volna annak, hogy JiSeo csak úgy, a semmiből lesmárolt, de a tény, hogy BaekHyun ezt végig is nézte, eléggé abszurd. A problémám az volt, hogy féltem, az az idióta, valami jelenetet rendez, mert elkapja a féltékenységi roham. A legkevésbé még arra lenne szükség, hogy kiakadjon. Egyébként nem érdekelne, de nekem egy fedél alatt kell még ma aludnom vele, aztán lehet, megfojt a párnámmal. Vagy rosszabb, álmomban tapizna, vagy valami. Nem mintha nem kelnék fel minden apró kis zajra, de ez most lényegtelen. Tartottam tőle, hogy elrángat a lánytól, de mikor ez nem történt meg, inkább csak kiélveztem a csókot. JiSeo mindig tudta, hogyan kell meglepnie, és most is sikerrel járt. Sosem voltam belé szerelmes, de egy-egy kis csókot, esetleg a szexet sem utasítottam el vele. Gondolkodtam rajta, hogy nem csak kihasználom-e, de mivel a lány maga jött oda hozzám, nyilván nem zavarta. Belemosolyogtam a csókba, majd derekánál fogva jobban magamhoz húztam alacsony testét, úgy mélyítettem el csókunkat. Élveztem minden egyes pillanatot; és bár azt mondtam, nincs különbség csók között, bárkivel is csinálod. Igenis volt! JiSeot szívesen megcsókoltam, élveztem is, de mikor BaekHyun… Oké, az sem volt rossz, de nem indított el bennem semmit. Csak furcsa volt, de nem más. Egyedül az érzelmek, amik már az én saram, szóval tényleg ugyan olyan. Lassan elváltam a lány puha ajkaitól, majd mosolyogva a szemébe néztem. Nem mondott semmit, csak sokat sejtően elmosolyodott, majd minden további szó nélkül egyedül hagyott a gondolatimmal. Tudtam, hogy mit akart, de attól tartottam, hogy ez most nem fog összejönni – még ha akarnám, akkor sem. A lány akkor szokott így viselkedni, ha le akart velem feküdni. Márpedig most több okból sem fog neki sikerülni. Egyrészt, semmi kedvem hozzá, másrészt, BaekHyun tényleg kiszámíthatatlan, nem akartam eltűnni előle, mert a végén még ránk rúgja az ajtót.

- Mondtam én neked, hogy JiSeo a biztos pont – jött hozzám vigyorogva ChanYeol, mire csak megforgattam a szemem.
- Ettől függetlenül még mindig nem a csajom meg semmi – rántottam meg a vállam.
- Tudom én, nem szereted, csak néha… Megfekteted – magyarázta részegen, de most már kicsit józanabbnak tűnt, ami érdekes volt.
- Ja – bólintottam egyszerűen, hiszen ez volt az igazság, ő meg nem firtatta tovább. – Egyébként BaekHyun?
- Nem tudom, ez előbb még itt volt – nézett körbe ő is. – Talán bement.
- Megyek, megkeresem – indultam el én is.
- Minek? Hadd ismerkedjen – hallottam meg a hangját, mire hátrafordultam.
- Az csak egy dolog; de ma a házunkban alszik, és nem szeretném, ha bármit is összehányna – magyaráztam vigyorogva, mire ő felröhögött. – Most mi olyan vicces?
- Csak elképzeltelek egy felmosóval a kezedben – visított tovább.
- Mekkora nyomorék vagy – nevettem én is, majd inkább csak bementem a házba.

Bár BaekHyunt akartam megkeresni, őt nem találtam sehol, pedig azt hittem, táncolni fog, vagy esetleg halálra issza magát. Jó, talán ez egy kissé egoista volt. Talán van annyi belátása, hogy tudja, mivel nem szeretem őt, nem fogok elutasítani egy lányt sem. Ezt még neki is el kellene fogadnia, attól, mert ő olyan nagyon szerelmes belém. Tisztában vagyok vele, hogy a helyében én sem tennék másként, harcolnék azért, akit szeretek, ha már ismét egymáshoz sodort minket az élet, de… Nem úgy, ahogy BaekHyun teszi. A múlthoz volt ragadva, nem tudott elengedni soha, így azt hiszi, hogy idővel minden ugyan olyan lesz. Pedig az már lehetetlen. Én is más vagyok, és nyilván ő is. Az emberek változnak, ez az élet rendje. Még ha számára nehéz is, akkor is el kellene fogadnia, hogy én soha nem fogom őt viszont szeretni. De tudom, hogy erre ő képtelen, és nem értem, hogy miért. Csak próbálja nekem bizonygatni, hogy megmutatja, milyen emberbe szerettem bele régen – de vagy rosszul csinálja, vagy én voltam egy őrületesen nagy balfasz, hogy éppen ő kellett nekem. Vajon mit láttam benne? Miért ő? Utáltam BaekHyunon gondolkodni, de éreztem, hogy ennek a csóknak még lesz böjtje. Ha nem is most, később biztosan. Már éppen mentem volna ki, hogy elszívjak egy szál cigit, mikor egy kar fonódott a csuklómra, így kíváncsian hátrafordultam. JiSeo mosolygott rám, majd húzott vissza a táncparkettre. És ki voltam én, hogy nemet mondjak neki? Így hát beálltunk a táncoló emberek közé, majd ráztuk magunkat a szar zenékre. Nem csináltunk semmit, csak jól éreztük magunkat, pár számot végig nyomtunk, ittunk egyet, aztán folytattuk. Valaki átváltott valami romantikus, nyálas szarra, én pedig menekülni akartam, de JiSeo nem engedett. Nem akartam vele lassúzni, de úgy voltam vele, hogy ez az utolsó, aztán megkeresem BaekHyunt. Magamhoz húztam a lányt, ő pedig átkarolta a nyakam, egymás szemébe meredve lépkedtünk lassan. Kívülről talán úgy tűnhetett, mintha szerelmes pár lennénk, holott szó sem volt ilyenről. Jelenleg minden más járt a fejemben, csak nem a lány, meg a szerelem; hanem Byun Kicseszett BaekHyun. Amitől agyfaszt tudtam volna kapni.

JiSeo nem engedett el csók nélkül, amit ismét nem elleneztem, de aztán leráztam gyorsan, de persze kedvesen. Kiértem a teraszra, ahol elég sokan cigiztek, így én is kértem egy szálat, majd a bűz rudat szívva mentem a hátsó rész felé, hátha megint ott találom Békönt. Nem is kellett csalódnom, ott ült a lépcsőn, teljesen egyedül, ujjai között a cigaretta már félig le volt égve, ő meg csak bámult maga elé. Valamin nagyon elgondolkodhatott, mert az sem tűnt fel neki, mikor leültem mellé a hideg kőre. Nem szólaltam meg, csak szívtam a cigimet, és figyeltem, ahogy az övé lassan teljesen elég úgy, hogy nem is szívta. Micsoda pazarlás… Furcsa volt őt így látnom. Talán az alkohol teszi, hogy így magába fordult, de kifejezetten fura volt. Megszoktam, hogy állandóan jár a szája, vagy csinál valami olyat, ami nekem nem tetszik. Beszélni akartam hozzá, mondani valamit, de semmi nem jött a számra. Mégis mit mondhattam volna neki? Megbizonyosodtam róla, hogy jól van, és valószínűleg már nem is fog inni, mert akkor már megtette volna. Nincs miért aggódnom, így felálltam, hogy visszamenjek a többiekhez, mikor hirtelen megfogta a kezem. Jéghideg ujjai rákulcsolódtak az enyémekre, mire meglepetten fordultam vissza. Nem nézett rám, továbbra is csak előre bambult, ami már kifejezetten ijesztő látványt nyújtott.

- BaekHyun? – szólítottam meg, mire ő csak rántott a kezemen egy kisebbet, így hát visszaültem a betonra, és kíváncsian figyeltem őt. – Jól vagy?
- Csak maradj itt – szorította meg jobban a kezem, majd közelebb húzódott hozzám.
- Miért? – kérdeztem vissza, de nem húztam ki a kezem szorításából, hiszen jég hideg volt, biztosan meg volt fagyva már.
- Szükségem van rád – beszélt tovább, majd a szemembe nézett. – Jó érzés, hogy utánam jöttél, úgyhogy maradj velem egy kicsit…
- Nem ittál egy kicsit túl sokat? – nyeltem egyet, hiszen nem szokott ő így beszélni hozzám.
- Eléggé kijózanított az, amit az előbb láttam – mosolyodott el keserűen. – És az is, hogy visszautasítottál.
- Nem várhatod el tőlem, hogy megtegyem – ráztam a fejem.
- Megértem, csak… Tudod, hiányzol – sóhajtott egyet, majd végül eldobta a cigit. – Hiányzik az a SeHun, aki régen voltál.
- El kellene felejtened azt a SeHunt – szóltam óvatosan. – Már nem az vagyok, mint akit te megismertél.
- Furcsa, mi? – kuncogott fel hirtelen, mire csak pislogtam rá. – Mindegy, csak eszembe jutott valami…
- Meséld el – kértem, gondoltam, hátha jobban érzi majd magát tőle.
- Nem szeretném – rázta a fejét. – Csak egy régi emlék, semmi fontos.
- Ha nevettél rajta, biztosan nem jelentéktelen – válaszoltam, mire rám kapta a fejét.

Nem igazán tudtam volna megmagyarázni, hogy miért voltam ilyen vele. Egyszerűen csak láttam rajta, hogy nehezen viselte a dolgot. Most mutatkozott meg, hogy tényleg fáj neki ez az egész, és igenis megbántottam. De akkor sem tudtam vele mit kezdeni. Esetleg csak támogatom őt, és próbálok vele úgy viselkedni, hogy ne is keltsek benne hiú reményeket, de ne is legyek vele egy bunkó fasz. Baek is ember volt, most bizonyította be a leginkább, de ettől függetlenül sem tudtam rá másképp tekinteni. Nem egy rohadt fanfictionben, vagy egy filmben vagyunk, hogy hirtelen belé zúgok. Nevetséges, de akkor sem. A szemei tele voltak kérdésekkel, láttam bennük azt az űrt, amit okoztam neki, de fogalmam sem volt, mit mondhatnék, ami talán segít neki, hogy elfelejtsen. Mert igenis az lenne neki a legjobb, ha elfelejtene engem. Ismerjen meg mást, menjen és szórakozzon, biztosan találna magának valakit, akivel helyettem törődhetne. Az sem érdekelne, ha csak pótolni akarna valakivel, felőlem megteheti, de szerintem neki is jót tenne, ha egy kicsit kirúgna a hámból, és mondjuk dugna egy jót. Bármennyire hangzik gázul. Nem mintha érdekelne a szexuális élete, de egy jó szex mindig segít. Talán BaekHyun is jobban érezné magát, hogy ha találna magának valakit. Baek végül elnézett rólam, majd fejét a vállamra hajtotta, miközben ujjainkat összekulcsolta. Nem ellenkeztem ellene, ennyit még ő is megérdemel, most utoljára. Ezután igyekszem azon lenni, hogy elfelejtsen engem. Mert Baek jobbat érdemel nálam, olyat, aki megbecsüli őt és viszont szereti – én ezt képtelen vagyok neki megadni.

- SeHun! – hallottam meg egy kiabálást, mire azonnal elengedtem Baek kezét, majd felálltam mellőle.
- Itt vagyok! – kiabáltam vissza, mire megjelent a ház sarkánál JiSeo.
- ChanYeol azt mondta, hogy náluk folytatódik a party, de csak egy pár ember mehet – magyarázta JiSeo, mire bólintottam.
- Jönni szeretnél? – kérdeztem azonnal a lánytól.
- Áh, nem, nem hiszem, hogy örülnének nekem – rázta a fejét egyből.
- Kit érdekel? Jössz velem és kész – rántottam meg a vállam. – BaekHyun, gyere, menjünk.
- Egyébként ő kicsoda? – kérdezte JiSeo, mikor már elindultunk ChanYeolék felé, ő pedig mellém lépett, majd összekulcsolta az ujjainkat.
- Csak egy ismerősöm – tudtam le ennyivel, majd a ChanYeollal beszélgető srácot figyeltem.
- De hogyhogy meghívtad akkor? – lepődött meg a lány.
- Hirtelen ötlet volt – rántottam meg a vállam. – De amúgy jó fej srác, bírom.
- Ja, ittam vele egy felest – mondta nagy büszkén, mire meglepődtem.
- Komolyan? Nem mondott semmit? – kérdeztem azonnal, hiszen kíváncsi voltam, beszéltek-e rólam.
- Semmi érdekeset, csak kérdezte, mióta ismerlek, meg hogy a barátnőd vagyok-e – nevetett fel.
- És mit mondtál neki? – pislogtam rá.
- Az igazat – nevetett fel. – Úgy tűnt, más nem érdekli, mert utána lelépett.

Ezek után nem igazán beszélgettünk, amúgy sem volt hosszú az út ChanYeolékhoz, nagyjából tíz perc. Kissé lemaradtunk JiSeoval, mert közben néha-néha csókolóztunk is. De mivel én tudtam a járást, nem volt gond. Megálltunk kint, majd heves csókcsatába kezdtünk, egészen a falig tolt a lány. Éreztem rajtam hogy többet akar, de nem engedtem neki. Csalódott volt, de láttam rajta, hogy megértette. Így végül bementünk, majd halkan levettük a kabátjainkat meg a cipőnket, így mentünk be a konyhába, ami egyben volt az ebédlővel. Olyan tízen lehettünk így, ChanYeol sürgött-forgott, pakolta az asztalra a piákat, hozott némi kaját, és még a zene is szólt halkan. MinJi már aludt, hiszen olyan hajnali egy óra körül járhatott az idő. Furcsa volt, hogy csak ilyen lazán egy házibulit nyitott a colos, de tudom, hogy MinJi nem haragszik az ilyenekért, eléggé modern volt, nem úgy, mint anyám. Ő soha nem engedné meg – nem mintha csinálnék ilyen party-kat. BaekHyun beült a sarokba, jól elbeszélgetett a többiekkel, úgy tűnt, tényleg jól érzi magát, aminek azért kicsit örültem. Legalább nem a depressziós fejét kell néznem egész este. Mivel már nem volt több hely, csak egy, leültem a szabad székre, JiSeo pedig lazán az ölembe ült. Páran megnéztek minket, elismerően elmosolyodtak, aztán ennyi. BaekHyun egy pillantást sem vetett ránk, de inkább próbáltam nem is rá koncentrálni. Jobb dolgom volt annál, minthogy őt figyeljem, hiszen egy csinos lány itt ült az ölemben, és egészen biztos voltam abban, hogy azért mocorog ennyit, mert el akarta érni, hogy felizguljak. Ami tekintve, hogy pia is volt bennem, meg régen volt alkalmam ilyenben, nem tűnt olyan nehéz feladatnak.

Mikor JiSeo megszólalt, hogy elmegy cigizni, és engem meg ott hagyott, azt hittem, menten megüt a guta. Eléggé kínos volt álló farokkal ott ülni, és csevegni a többiekkel, mikor legszívesebben a lány után mentem volna. Talán ez volt a terve, nem érdekelt, ha már felhúzott, akkor oldja is meg a problémát. Így hát leszarva mindent, utána mentem, le a kazánházba, mert ott lehetett cigizni, és még hideg sem volt annyira. JiSeo ott állt a kazán mellett, és amint leértem hozzá, már húzott is le magához egy csókra. Nem ellenkeztem ellene. Pontosan tudta, hogyan tud a leginkább izgalomba hozni, és mit kell tennie, hogy fokozza bennem a vágyat. Utáltam ezt benne, de ilyenkor már egy cseppet sem érdekelt. Közölte velem, hogy a garázsban van egy kanapé, menjünk oda. Korom sötét volt, alig láttam valamit, de a kanapé tényleg ott volt a nem használatos garázsban – ugyanis ChanYeoléknak nincsen kocsijuk. Mikor végigfektettem a rozoga kanapén a lányt, akkor döbbentem rá, hogy tiszta macskaszőr, mert tüsszögtem tőle. Undorító volt, de akkor és ott nem érdekelt. Kihasználtam az alkalmat, és kellemesen éreztem magam JiSeoval. Nem gondoltam volna, hogy tényleg lefekszem vele, de hát így alakult. Egymás mellett feküdtünk a keskeny kanapén, meztelenül, míg én lágyan simogattam a lány hátát, ő csak bújt hozzám. Furcsa érzésem volt, hiszen… Valami más volt. Eddig sem szerelemből feküdtem le vele, de élveztem. Most viszont valahogy teljesen más volt. Nem éreztem olyan elsöprőnek a dolgot, és nem tudtam teljesen a lányra koncentrálni. Olyan volt, mintha… Mintha nem is élvezném, csak megdugom, ha már itt van. Nem is érintettem meg annyiszor, mint általában, valahogy csak nem akartam vele olyan szinten kapcsolatba kerülni. Undorodtam egy kicsit az egésztől, ami ijesztő volt, és hihetetlenül összezavart.

Én voltam az első, aki összekapta magát, felöltöztem, kissé megigazítottam a hajam, majd visszamentem az emeletre egy szó nélkül. Addigra már nem voltak olyan sokan, csak ChanYeol maradt, meg pár osztálytársa, akik ott is alszanak nála. Unokatesóm egy mindent tudó vigyorral nézett rám, de nem igazán foglalkoztam vele. BaekHyun azonban sehol nem volt, de gondoltam, vagy mosdóban, vagy talán levegőzik, mert nélkülem biztosan nem ment volna el. Felmentem az emeltre, hogy megmossam a kezem és az arcom, de találkoztam közben BaekHyunnal. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, de ezt jó jelnek könyveltem el. Talán tényleg felfogta, hogy semmi esélye sincsen. Bár most nagyon idegesített, hogy így figyelt, miközben a csaphoz léptem, és kezet mostam. Mintha olvasna belőlem, és tudná, hogy valami baj van. Mert igenis úgy éreztem, hogy ez nagyon nem helyes, hogy ezt érzem. Basszus, most feküdtem le egy lánnyal, és azt gondoltam, hogy ez így nem is jó. Nem, lehetetlen. Talán csak azért járt ez a fejemben, mert tele van BaekHyunnal, meg azzal, hogy mostanában mindenki melegnek hisz. Nem hinném, hogy más oka lenne, de… Azért aggasztott. Megmostam a kezem, majd az arcomat is leöblítettem, mindezt úgy, hogy Baek a kád szélén ülve nézte végig. Miközben a kezemet töröltem, belenéztem a tükörbe, és meglepett, amit láttam. Általában szex után ki voltam simulva, csak úgy sugárzott belőlem az elégedettség, de most… Semmi nem volt. Egyedül a vérvörös ajkaim, amik esetleg elárulhatták volna, hogy mit csináltam, de azt ráfoghattam volna a heves csókolózásra is.

- Lefeküdtél vele? – hallottam meg Baek csendes hangját.
- Igen – bólintottam, miközben ránéztem. – És te, jól szórakozol?
- Milyen kedves, hogy érdeklődsz – fintorodott el, nekem pedig kevés kellett ahhoz, hogy megint beszóljak neki valami epéset.
- Attól, mert neked nincs kivel lefeküdnöd, nem kell flegmázni velem – néztem a szemébe.
- Még van bőr a képeden a pofámba vágni? – állt fel BaekHyun, majd indulatosan megindult felém, és a szemembe nézett.
- Miért tagadnám? – kérdeztem vissza.
- Mert az egy ribanc! Hogy a fenébe tudtál éppen vele lefeküdni? – kelt ki magából, de nem kiabált, hiszen tudta, hogy akkor meghallják a többiek.
- Ne beszélj így JiSeoról! – lettem dühös én is. – Fogalmad sincs a dolgokról, úgyhogy fogd be.
- Mit kellene tudnom? Hogy lazán odalibbent hozzád smárolni, aztán meg még el is hívod ide, hogy jól megdughasd? Gratulálok, Oh SeHun, igazán lovagias vagy, de tényleg! – fröcsögte nekem gúnyos szavait.
- Te csak meg ne szólalj! – forgattam a szemeimet, egyre dühösebben. – Nincs jogod ahhoz, hogy engem, vagy akár JiSeot kritizáld, mikor te sem vagy különb! Nem is tudom, ki az, aki úgy viselkedik, mint egy kiéhezett ribanc, aki nem kapta meg a fasz adagját!
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! – hallottam még, majd a következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon.
- Te pedig féltékeny – néztem a szemébe, az arcomat fogva, most már higgadtan. – Ettől függetlenül nem kell úgy beszélned velem, mint a kutyával.
- Vitatkozhatnánk erről – szólt vissza csak azért is.
- Most már fogd vissza magad, mert elegem van belőled – néztem rá halálosan komolyan, mire egy pillanatra megszeppent.

Nem válaszolt semmit, így elindultam kifelé a mosdóból, mikor hirtelen hátulról átölelt a karjaival. Jelen pillanatban legszívesebben kihajítottam volna az erkélyről, mintsem elviseljem őt, de próbáltam magam lenyugtatni. Fogalmam sem volt, hogy mit akart ezzel elérni, tényleg. Az előbb még elhordott mindenek, fel is pofozott, erre most ölelget engem. És akkor még én vagyok a szar… Jó, tény, beszélhettem volna máshogy is vele, de egyszerűen képtelen vagyok. Ha ő flegma velem, ne várja már el, hogy úgy fogom őt kezelni, mint egy herceget. Nagyon fel tudott húzni, igazán megvan ahhoz a képessége, hogy agyvérzés közeli állapotba kerüljek két kurva perc alatt. Csak megfogtam a csuklóját, majd ellöktem magamról a kezét, de ő újra megölelt. Arcát a hátamba nyomta, úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. Komolyan nem értettem őt. BaekHyun egy kész agyrém volt, egy hisztis gyökér, akin egyszerűen nem lehetett kiigazodni. Mint egy menstruáló nő, esküszöm. Még mindig dühös voltam rá, és tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam. Sok volt nekem mára, és jelen pillanatban úgy éreztem, az, amit még a lépcsőn ülve láttam rajta, nem is létezett soha. Csak el akartam menni, és nem foglalkozni vele. Irritált a közelsége, hogy hozzám ért, de fogalmam sem volt, most mégis mi a franc baja van, hogy így ölelget.

- Elengednél végre? – kérdeztem aztán.
- Sajnálom, SeHun – hallottam meg motyogását, de erősen kellett figyelnem, hogy megértsem, mit mond.
- Mit? – kérdeztem vissza, mert tényleg nem tudtam eldönteni.
- Hogy ennyire a terhedre vagyok – vallotta be. – Hogy ennyire utálsz, de én akkor is nyomulok rád és nem törődök az érzéseiddel. Sajnálom… És azt is, hogy megütöttelek, nem akartam.
- Nem utállak téged, BaekHyun – sóhajtottam fel, mire azonnal elengedett, majd megához fordított, és könnyes, kíváncsi szemeit az enyémbe fúrta. – Te most sírsz?
- Mi? – kapott a szeméhez, majd elfordult tőlem. – Nem, nem sírok…
- BaekHyun – tettem a vállára a kezem, majd próbáltam visszafordítani őt, de nem hagyta. – Hé, mi a baj?
- Semmi, jól vagyok – fordult vissza mosolyogva, de el volt kenődve a szeme.
- Akkor nem sírnál – közöltem vele, majd az arcához nyúltam, és reflexszerűen letöröltem az elkenődött szemceruzát.
- Mit csinálsz? – kérdezte, és mikor ténylegesen a szemébe néztem, akkor tűnt fel, hogy mennyire is közel van hozzám.
- El volt kenődve a sminked – válaszoltam, de furcsa volt, hogy ennyire közel van hozzám, én mégsem húzódtam el tőle.
- Köszönöm – motyogta még, majd láttam rajta, hogy lepillant az ajkaimra.
- Sajnálom, amiket mondtam – szólaltam meg gyorsan, hogy rám figyeljen, holott nem sajnáltam annyira. – Nem gondoltam komolyan, csak dühös voltam.
- De, komolyan gondoltad és igazad van – mosolyodott el kissé. – Rohadt féltékeny vagyok JiSeora, de megértelek… Csak fáj látni, rosszul esik, ennyi az egész.
- Ezért sírtál? – kérdeztem újra, mire bólintott. – Na, gyere ide!

Magam is meglepődtem rajta, hogy mit mondtam, ahogyan maga BaekHyun is. Csak kitártam a karom, mire ő élt a lehetőséggel, azonnal a karjaimba bújt. Derekamat szorította, míg én vállait öleltem magamhoz. Furcsa volt, mert pont a karjaimba illett. Ami kurva ijesztő volt, már csak a gondolat is. Meg az, hogy az előbb még szinte meg akartuk ölni egymást, aztán most itt ölelgetjük a másikat, mint az óvodások. Nagyon-nagyon nem stimmelt itt valami, és biztos voltam benne, hogy ezek után három hónapig nem akarok BaekHyunnal találkozni. Az az idióta meg elhúzódott tőlem, majd egy puszit nyomott az arcomra. Már le sem reagáltam, póker arccal tűrtem, amin ő jót szórakozott. Ennyit még kaphat, de többet biztosan nem. Ezek után már nem maradtunk sokáig ChanYeoléknál. JiSeo addig csatlakozott a srácokhoz, jól elvolt velük, és nem is igazán foglalkozott már akkor velem. Talán rosszul eshetett volna, de már hozzászoktam, mindig ez volt. Miután megkapta, amit akart, már nem volt rám szüksége. Eleinte zavart és idegesített, de mostanra már nem érzek ezzel kapcsolatban semmit. Főleg azok után, hogy nem is volt olyan az együttlétünk, amire szívesen emlékeznék. Így hát elköszöntünk tőlük, majd hazaindultunk. Baek meglepődött, hogy nem csókolóztunk a lánnyal, de közöltem vele, hogy nem a barátnőm, hogy csókolgassam. Nem firtatta a dolgot, aminek kifejezetten örültem. Gyorsan lezuhanyoztunk mind a ketten, addig én előkészítettem neki a vendégszobát alváshoz. Nincs az az Isten, hogy én egy ágyban aludjak vele, így ez volt a legegyszerűbb megoldás. Egész hamar végzett, de addig már én fent voltam a saját szobámban, pakolásztam pár dolgot.

- Hol alszok majd? – kérdezte izgatottan, ahogy az ágyamra pillantott.
- A másik szobában – válaszoltam automatikusan.
- Mi? De miért? – akadt ki, mire rápillantottam.
- Miért aludnál velem? – tettem fel a kérdést. – Van egy szabad szoba egy szabad ággyal, használd ki. Kényelmesebb is, mint nyomorogni.
- Csak nem akarsz velem aludni, ugye? – szomorodott el már megint.
- Aish, BaekHyun – masszíroztam a halántékom, hiszen már kezdett fájni a fejem. – Jó, tény, nem akarok veled aludni. Meg már megágyaztam neked ott, nagyon szépen kérlek, ne hisztizz, csak menj és feküdj le.
- Legalább őszinte vagy – mosolyodott el kissé. – De ígérem, nem csinálok semmit!
- Nem, Békön, menj a másik szobába, engem pedig hagyj – legyintettem. – Amúgy sem vagyunk lányok, hogy együtt aludjunk.
- Ez esetben vállalom az este folyamán a lány szerepét – nevetett fel, majd mellém lépett, és a karomba csimpaszkodott. – Oppa, kérlek~
- Menj a picsába – nevettem fel, mert nagyon vicces volt, ahogy elvékonyította a hangját. – De mondtam, hogy nem!
- Aish, jól van akkor – durcázott be, majd végre magamra hagyott a szobámban.

Nem érdekelt, hogy most megsértődött, vagy csak eljátszotta, végre csend volt és nyugalom, így lekapcsoltam a villanyt, majd bebújtam az ágyamba. Ekkor éreztem, hogy milyen fáradt is vagyok, így szinte azonnal elnyomott az álom, ahogy kényelmesen elhelyezkedtem, nem gondolva semmire. Legközelebb arra keltem, hogy valami motoszkál mellettem, így kinyitottam a szemeimet, majd azt hittem, menten felnyögök, ahogy BaekHyunt megpillantottam, ahogy az ágyam szélén toporog. Nem volt erőm számon kérni, sem kizavarni, még beszélni sem, így egyszerűen csak felemeltem a takarómat, ezzel helyet kínálva neki, amit ő azonnal elfogadott. Bebújt mellém, majd amint a hátamra feküdtem, hogy kényelmesen elférjen, az a kis buzi képes volt hozzám bújni. Átölelte a derekamat, a fejét a mellkasomra tette, miközben egyik lábát átfűzte az enyémen. Édes jó Isten, mire vállalkoztam… Legszívesebben kirúgtam volna az ágyból, hogy húzzon a picsába, de végül hagytam az egészet. Ennyit kibírok, csak tényleg ne csináljon semmi hülyeséget. Már éppen visszaaludtam volna, mikor beszélni kezdett.

- Köszönöm, hogy elhívtál, SeHunnie – motyogta a mellkasomba. – Jól éreztem magam, és remélem, te sem bántad meg.
- Fogd be és aludj – válaszoltam egyből, mert kicsit sem volt kedvem lelkizni.
- De nem tudok – nyávogta. – A szívem mindjárt kiugrik a helyéről, annyira dobog.
- Akkor maradj csendben és megnyugszik – kötöttem az ebet a karóhoz.
- Aish, de hát miattad dobog ennyire! – ölelgetett még jobban. – Fogalmam sincs, mikor aludtunk így utoljára, de annyira jó érzés, eszembe jut-
- BaekHyun! – szakítottam félbe, mire felemelte a fejét, majd rám pillantott, de csak tovább beszélt.
- Szóval eszembe jutott, mikor régen is így aludtunk együtt. Bár az mindig nálunk volt, titokban, mikor a szüleim nem voltak itthon. És most itt vagyok nálatok, veled, egy ágyban, annyira izgatott vagyok, és… Én úgy szeretlek téged, SeHun, de komolyan! Tudom, hogy nincs esélyem, meg te soha nem fogsz vi-

Megcsókoltam. Egyszerűen magamhoz húztam a tarkójánál fogva és megcsókoltam. Annyit pofázott, hogy az agyamra ment, nekem meg a legkevésbé most ahhoz volt idegzetem, hogy végighallgassam őt. Semmi extra nem volt, csak egy szájra puszi, de hatásos volt, hiszen ezek után egy mukk sem hagyta el az ajkait. Elégedetten elmosolyodtam, az oldalamra fordultam, mire ő még mindig sokkosan, de ugyan így tett. Csak azért is alapon átöleltem a derekánál, majd magamhoz húztam. Aznap este vigyorogva aludtam el.

Nem törődve azzal, hogy ennek a napnak milyen következményei lehetnek…