42. fejezet

Nem igazán tudtam volna megfogalmazni, mit éreztem akkor, mikor megcsókoltam LuHant. Egyszerűen csak késztetést éreztem rá, valami idióta, belső hang azt súgta, tegyem meg. Én pedig nem ellenkeztem ellene, pedig megtehettem volna. De egészen őszintén… Talán akartam. Akartam azt a csókot Luval, ami talán már hónapok óta esedékes lett volna, csak soha nem történt meg köztünk. Ijesztő, hogy már tavaly nyáron is fura gondolataim voltak miatta, aztán a második találkozásunk alkalmával is annyira más volt minden. Most pedig… Megcsókoltam. Talán mindvégig kedveltem volna LuHant? Vagy vonzódtam volna hozzá? Fogalmam sem volt, de az, hogy ő nem utasított el, sőt, tarkómra fogva elmélyítette a csókunkat, határozottan azt mutatta, hogy neki sem vagyok közömbös. Ami az egyik részemet kurvára boldoggá tette; míg az a részem, aki tudja, milyen valójában, csak sötéten elmosolyodott. LuHan ajkai finomak voltak, édesek és lehetetlenül puhák. Mégsem gyengéden csókolt velük, olyan hevesen falta párnáimat, hogy féltem, még a végén megharapja, és vérezni kezd. Nem mintha nem élveztem volna, ahogy nyelvem végigsiklott felső ajkán, ő olyan készségesen ejtette le nekem az állát. Szenvedélyesek és vadak voltunk, nem törődtünk holmi érzelmekkel, én legalábbis biztos, hogy csakis arra koncentráltam, hogy mennyire piszok izgató ez az egész. Mert igen, lássuk be, LuHan mindig is gyönyörű volt a szememben, de most már inkább vonzónak láttam. Ráadásul jól csókolt, és úgy tűnt, nem bánja, hogy én vezetem a csókcsatát – ami kifejezetten imponált nekem. Mégis elhúzódtam párnáitól, amik a hevesség miatt immár vörösen csillogtak. Átkozottul szexi volt, ahogy mindig csillogó szemeivel az enyémekbe nézett, és megláttam bennük azt, amit képtelen volt szavakba foglalni.

Nekem sem kellett több biztatás, de úgy láttam, ő is elégedett azzal, amit rajtam látott. Átkarolta a nyakam, mikor egy újabb csókba invitáltam, és végigdöntöttem az ágyamon. Igaz, elég keskeny volt, hiszen csak egy kanapé, de semmi pénzért nem basztam volna el most az időt azzal, hogy kihúzom az ágyat. Ha kell, majd lemegyünk a földre, nekem aztán mindegy volt. LuHan egyáltalán nem ellenkezett, sőt, ahogy végigfeküdtem rajta, ő egy kelletlen morgással tudta le, hogy a lába beszorult alám, így egy kis helyezkedés után végre terpeszbe igazította őket. Ami azt illeti, nem mertem egyelőre teljesen hozzásimulni. Idegen volt a dolog, annak ellenére is, hogy már jó párszor csináltam hasonlót. Bennem volt a dolog, tudtam, hogy mire készültünk, és tetszett is, csak… Annyira más volt. Bár „ismertem” LuHant, soha nem hittem volna, hogy valaha ilyen helyzetbe fogunk keveredni. Ismeretlen volt ez az éne, de ahogy határozottan átkarolta csípőmet a lábaival, és szinte kényszerített, hogy hozzásimuljak; rájöttem, hogy ez az igazi arca. Ennek ellenére eleget tettem kérésének, lábai közé simultam teljesen, mire mind a kettőnk felsóhajtott, hiszen ágyékaink összeértek. Lu a hajamba túrt, másik kezével a pólómat gyűrte felfelé, miközben még mindig vadul csókolt. Legvadabb álmaiban sem éltem még át ilyet – és bár tény, hogy mikor YiXinggel lefeküdtünk, nem finomkodtunk egymással, az mégis teljesen más volt.

Egyszerűen vigyázni akartam rá. Bár osztálytársam sem bánt velem rosszul, Lu nekem sokkal fontosabb volt annál, minthogy csak megdugjam és kész. Ám mikor elhúzódtam tőle, hogy ezt vele is közöljem, a szemeiben nem láttam mást, csak vágyat. Egy csepp gyengéd érzelem nem volt ott, nem nézett rám másként, mint én hittem mindig is. Lehettem volna egy utcai kurva is, ugyan ilyen pillantással illetné azt is, mint engem. Nekem pedig ez kellett ahhoz, hogy képes legyek végig csinálni ezt az egészet érzelmek nélkül. Rájöttem, hogy LuHannak ez kell. Én pedig tudtam, hogy kurvára meg fogom bánni később, most úgy éreztem, talán egy kicsit bosszút állhatok rajta – holott nem akartam olyan lenni, mint ő. Most mutatta meg az igazi arcát, ami még most is megölt egy kicsit belülről, de végre döntésre is jutottam. Vadul kaptam ajkai után, amit ő azonnal hevesen viszonzott, majd elkezdte felgyűrni rajtam a pólót, én pedig azonnal kibújtam belőle, ahogy már a nyakamnál járt. Nem nagyon érdekelt, hová dobtam, csak egy elégedett vigyorral nyugtáztam, ahogy végigsimít felsőtestemen, majd vállaimnál fogva ismét lehúzott magához. Nem voltam rest viszonozni a csókot, LuHan őrületes tempóban haladt, sóhajtozott alattam, csípőjét pedig fel-fel lökte, könyörögve ezzel, hogy végre én is érintsem meg. Csak hogy én nem akartam elsietni a dolgot.

- SeHun, basszus – mart a hátamba, ahogy ajkai után a nyakát térképeztem fel, néhány szívásnyomot hagyva a hófehér bőrön.
- Nyugalom – csitítottam, majd pólóját félrehúzva, kulcscsontjába haraptam, mire felnyögött.
- Rohadtul nem tudok megnyugodni, mikor ezt teszed velem – hadarta, erős akcentussal, amin jót mosolyogtam.
- Hát… Pedig még egy kicsit ki kell bírnod – emelkedtem fel róla, aztán fel is álltam.

LuHan árgus szemekkel pislogott rám, aztán mikor elkezdtem simogatni felsőtestemet, beharapta alsó ajkát. Bevallom, izgató volt a látvány, ahogy szétterülve a keskeny kanapén, hatalmas terpesszel, ziláltan pislogott rám – de nem csábultam el. A terv az volt, hogy őt kergessem őrületbe, nem pedig fordítva. Követte szemével kezeimet, ahogy mellkasomat cirógattam, egyre lejjebb és lejjebb haladva, míg el nem értem alhasamat. Ott nyelt egyet, én pedig szégyentelenül becsúsztattam kezem az alsómba, és izgatni kezdtem magam. Nem adtam ki hangot, de nyögött ő helyettem is, nekem pedig csak ez kellett. Vigyorogva toltam le magamról a nadrágot, aztán a bokszert is, majd megálltam előtte. Úgy, ahogy voltam, anyaszült meztelenül, de nem érdekelt. Nem szégyelltem magam előtte, és úgy tűnt, LuHannak igenis tetszik az, amit lát, hiszen már fel is ült, hogy végre hozzám nyúlhasson, de én elkaptam a karját. Értetlenül pislogott fel rám, mire csak elvigyorodtam. Leültem mellé az ágyra, majd egy széles terpeszbe igazítottam a lábaimat. Kényelmesen hátradőltem, majd egyik kezemmel szőke tincseibe túrtam, majd magamhoz húztam egy csókra.

- Most pedig – suttogtam ajkaira, majd füleihez hajoltam. – Szopj!

Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyenekre. De egyszerűen kihozta belőlem, és meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok egy olyan ember, akit ki lehet használni. Bár ő megtette, most egy kicsit vissza akartam neki adni. Ami meglepő volt, hogy egy pillanatig sem ellenkezett, letérdelt a földre, majd ledobta magáról a pólóját. Tejfehér bőre mit sem változott, ahogy a hasán a kockák sem – ennek ellenére olyan vékony volt, hogy szinte rossz volt ránézni. Nem mondott semmit, csak combjaimra simított, és a kis mocsok előtte csak kiélvezte, hogy tapizhat mindenhol, ám mikor rámordultam, hogy nem ezt kértem tőle, végül a lényegre tért. Marokra fogta még kezdetleges merevedésemet, húzott rajta párat, majd végre kibukkant nyelve is, és végignyalt rajtam. Hátraejtettem a fejem, majd a tincsei közé futtattam az ujjaim, hogy tudjam esetleg irányítani is. Csak hogy erre nem volt szükség, mert elég jól tudta a dolgát. Nem szopott konkrétan, csak úgy nyalakodott rajtam, mint egy kibaszott nyalókán, de meglett a hatása. Ahogy lenéztem rá, az immár harcra kész merevedésemet csillogó szemekkel nézte és simogatta, majd felnézett a szemeimbe. Azok a hatalmas, csillogó szemek, basszus… Tövig elnyelt, a makkom a torkát súrolta, ő meg még csak be sem könnyezett tőlem! Erősen hajába markoltam, és már csak azért is ott tartottam a fejét – egyrészt, rohadt jó érzés volt, másrészt meg mert csak. Ezt már nem bírta sokáig, combjaimnál fogva eltolt magától, majd kapkodta a levegőt, álla tiszta nyál volt, de még így is rohadt szexi volt.

Nem bírtam hát tovább, kellően felizgatott, így egy határozott rántással az ölembe húztam, és vadul ajkai után kaptam, miközben fenekébe markoltam, ő pedig fél kézzel a hajamba túrt, míg másikkal lesiklott merevedésemre, és tovább simogatott. A csókba morogtam, majd kilöktem az ölemből, egyenesen az ágyra, majd farmerja gombjához nyúltam, és már húztam is le róla a szűk darabot. Ezután sem sokat hezitáltam, az alsója is repült a ruhák után. Itt már megálltam egy pillanatra, csak hogy végignézzek rajta. Egészen gyönyörű volt, ahogy itt feküdt előttem, csak rám várva, immár meztelenül. Szőke tincsei erős kontrasztban álltak a vöröses arcával, és zilált külsejével, de izgató volt. Merevedése alhasára fordult, ahogy felhúzta lábait, és várakozva pislogott rám. Megtehettem volna, hogy minden előkészítés nélkül belé vágom magam – de megerőszakolni nem akartam. Így felhajoltam hozzá, majd egy apró csók után ujjaimat a szájába dugtam, amit ő azonnal elkezdett benyálazni, hasonló technikákat bevetve, mint farkamon. Végig a szemembe nézett, és le sem tagadhatta volna, hogy mennyire élvezi, hogy én is szenvedek. Nem sokáig bírtam, így miután eltávolítottam ujjaimat, egy vad csókba invitáltam, miközben szélesebb terpeszbe igazítottam combjait. Nem mondtam neki semmit, nem voltam óvatos; határozottan dugtam fel neki egyből két ujjam, mire LuHan egész testében megfeszült, és egy fájdalmas sikoly szökött ki az ajkain. Lehet, hogy fasz vagyok, de ezt igazán megérdemelte.

- Baszki, szűz a seggem, igazán lehetnél óvatosabb is – nyögte ki nagy nehezen, mire csak a füléhez hajoltam.
- Aki türelmetlen volt, az csak ne panaszkodjon – vágtam neki vissza, mire úgy tűnt, erre nem tud mit mondani.

Győzelemittas mosollyal kezdtem ujjazni, amit ő kicsit sem élvezett, végig fájdalmasan nyöszörgött, és szinte könyörögve nézett rám. Aztán csak megszántam, így hát ajkait vettem birtokba, most egészen lágyan, mire ő jólesően beleszusszantott a csókba, hátamat simogatta, olykor-olykor belemarva. Nyakát is végigcsókoltam, érzékeny pontjain sokáig elidőztem, aminek meg lett az eredménye; ahogy mélyebben megmozdítottam benne az ujjaim, már jobban tágult, így csatlakoztattam harmadik ujjamat is. Ezt sem fogadta olyan jól, de talán egy egészen kicsit élveztem, hogy most én okozhatok neki fájdalmat. Még ha undorító dolog is ezt tennem, akkor nem bántam. Mikor úgy éreztem, hogy elég lesz, kihúztam belőle ujjaimat, mire ő fellélegzett, majd nyelt egyet, ahogy felálltam, majd elkezdtem keresni valami testápolót. Meg is találtam hamar, azzal tértem vissza hozzá, majd ültem le ismét. Nyomtam egy keveset merevedésemre, majd kényelmesen elkentem rajta a krémet, és Lura pislogtam.

- Rendes leszek, és megengedem, hogy ezt te csináld – nyúltam dereka után, ahogy felült, majd átlendítette lábát a csípőm körül.
- Nem fog fájni? – kérdezte kétkedve.
- Ki fogod bírni – tudtam le egyszerűen ennyivel, mire ő megkapaszkodott a vállaimban, másik kezébe fogta a merevedésem, majd magába vezette.

Azonnal megállt, és fájdalmasan felnyöszörgött, pedig alig voltam benne. Fejét elrejtette a nyakamba, mire átöleltem derekát, majd egy kicsit beljebb csúsztam, mire ő ellenkezni akart, de nem hagytam magam. Csitító csókot nyomtam füle tövére, majd nyakára, közben kissé lelankadt merevedésére fogtam, és azt kezdtem el izgatni. Lu csak erősen szorított magához, tudtam, hogy nem kellemes, főleg, hogy nem is alaposan készítettem fel előtte; de most az egyszer nem néztem az ő érdekeit. Tudtam, hogy megbánom majd, hogy ezt tettem vele – de azt soha, hogy maradandó emlék lesz neki. Mert biztos voltam benne, hogy erre az együttlétre örökre emlékezni fog, ezzel együtt rám is. Főleg úgy, hogy ez az első neki. Nem éreztem magam seggfejnek, mikor belemozogtam alaposan, ő pedig felzokogott a nyakamban. Tudtam, hogy kibírható a dolog, ráadásul nem voltam durva sem, csak kellőképpen határozott. Egyszerűen csak nem bírta jól a fájdalmat, azért kezdett el nekem sírni, de sikerült megnyugtatnom – inkább csak hiszti volt. Mikor ajkaim után kapott, én erősen csípőjére fogtam, majd mozgatni kezdtem magamon, ami bár először nem tetszett LuHannak, ahogy egyre könnyebben fogadott magába, úgy kezdte élvezni is. Egy idő után ő maga volt az, aki rajtam lovagolt, amit rohadtul élveztem. Csábító volt, ahogy ott ült az ölemben, örömet okozva nekem is, és magának is azzal, hogy hajszol minket az élvezet felé. Szőke tincsei a homlokára tapadtak, arca teljesen kipirult, és úgy kapkodta a levegőt, mintha megfulladni készülne. Hófehér bőrén is csillogtak az izzadtságcseppek, néhányat a nyakán eltüntettem, újabb foltokat hagyva rajta – ezzel is bizonyítva, hogy mi történt. Ám LuHan is elfáradt egyszer, pihegve állt le, majd nézett fel a szemeimbe. Megértettem néma kérését, így úgy álltam fel vele a kanapéról, hogy nem húzódtam ki belőle.

Meglephettem LuHant, mikor a földre fektettem le, de az ágy túl kényelmetlen lett volna, keskeny, itt legalább elfértünk, és ő sem panaszkodott. Lábaival azonnal átkulcsolta derekam, majd mikor először belemozogtam, azonnal hátracsapta a fejét, és a nevemet nyögte. Mindennél izgatóbb volt, ahogy többért könyörgött nekem, gyorsabban és keményebben. Én pedig nem tagadtam meg tőle a dolgot. Alkaromon megtámaszkodtam, fejemet a nyakába rejtve mozgattam a csípőmet, nem egyszer megütve benne azt a pontot, amitől csillagokat látott. Én is közeledtem a végéhez, éreztem azt az ismerős feszítést az alhasamban, így hát felemelkedtem róla, hogy lássam őt. Csípőjébe kapaszkodtam, úgy mozogtam benne tovább, Lu pedig már magán kívül volt, nem győzte nyögni a nevem, a szőnyegbe markolt, ahogy az első hullámok rátörtek, majd a combomat is erősen karmolta. Rágyorsítottam, majd felé helyezkedtem, hogy még közelebbről láthassam az élvezettől eltorzult arcát. Ő azonnal átkarolta a nyakam, majd ahogy elérte az orgazmus, fejét hátracsapta, körmeit a hátamba mélyesztette, a hangja elcsuklott, csípőjét pedig teljesen hozzám préselte. Én pedig nem álltam meg egy pillanatra sem, alaposan belemozogtam, pedig rendesen rám feszült odalent, ami közelebb sodort a beteljesüléshez, de még több kellett. Lu szinte már vergődött alattam, ahogy tovább mozogtam benne, de nem panaszkodott, úgy szorított, mintha az élete múlna rajta, aztán mikor a nyakamba csókolt, és elkezdte szívogatni, ott lett végem. Gondolkodás nélkül élveztem belé, próbálva elfojtani a feltörekvő nevet ajkaim közül.

***

Egy szűk órával később, mikor mind a ketten túl voltunk egy zuhanyzáson – szigorúan csak külön –, ott ültünk ismét az ágyamon egymás mellett. Csendben voltunk, nem igazán tudtuk, hogy mit kellene ezek után mondani a másiknak. Bár érdekelt volna tőle, hogy mit akart mondani, egészen világossá tette számomra az aktus alatt. LuHan egyszerűen csak rájött, hogy vonzódik hozzám. Ez volt az, amit nem mert szavakba önteni, de láttam rajta. Nyilván félt, hogy elítélem miatta, pedig ez volt a legnevetségesebb dolog. Persze, ő nem tudta, hogy meleg vagyok, de ezek után biztosan egyértelmű lesz neki. De amíg ő nem kérdezett, én nem fogok beszélni. Jó volt a szex. Kifejezetten jó, még annak ellenére is, hogy ez nem volt több puszta testi vágynál. De talán csak ezek jutnak nekem, bár annyira nem bánom, hiszen furcsa lehet érzelmekkel csinálni ezt. Így sem vagyok benne egészen biztos, hogy LuHan nem jött rá, nekem ő mindig is több volt, mint egy nagyon jó barát. Tényleg nem tudtam, mit kellene neki mondanom. Legszívesebben kidobtam volna mindezek után, még akkor is, ha most feküdtünk le, ezzel bizonyítva, hogy nekem sem közömbös a kínai. De amit iránta éreztem, az már egész bonyolult volt. Nem tudtam volna ezek után megfogalmazni. Eddig azt hittem, szeretem, de ahogy viselkedtem vele, az nem erre utal. Akit szeretünk, azt nem bántunk, nem? Még ilyen formában sem, sőt! Főleg nem ilyen formában. De akkor is azt mondom, hogy megérte. Megérte, mert egy részem végre úgy érzi, hogy egy kicsit visszaadtam neki mindazt, amit ő tett velem. Még ha majd csak egy emlék formájában is – de az örökre ott lesz vele.

- Figyelj, SeHun – kezdett bele végül. – Én mindig azt hittem, hogy…
- Nem érdekel, LuHan – szakítottam félbe, egy nosztalgikus mosollyal az arcomon.
- Mi? – lepődött meg, de inkább dühösnek tűnt. – Mi az, hogy nem érdekel?
- Ne legyél mérges, mert azt mondom, hogy nem érdekel. Azért legyél mérges, mert egyszer igenis érdekelt, csak te túl vak voltál, hogy észrevedd – rántottam meg a vállam.
- Ez meg mégis mit jelent? – kérdezett újból. – SeHun, én azért jöttem, hogy elmondjam, igenis meleg lettem miattad.
- Végre egy dolog, ami közös bennünk – nevettem fel, mire ő teljesen összezavarodott.
- Nem is lepődsz meg rajta? – pislogott.
- Azok után, hogy lefeküdtünk? Miért kellett volna, hogy meglepjen? – néztem rá kissé szánalmasan talán. – Én is azt hittem, hogy hónapok óta szerelmes vagyok beléd… De most rájöttem, hogy tévedtem.
- És hogy jöttél rá? – billentette oldalra a fejét, mire csak elnéztem róla.
- Tudod… Érdekes, hogy idegenek közel kerülnek hozzánk, ismertségek, barátságok, esetleg szerelmek születnek. A kiválasztottak a lelkünk legmélyére látnak. Változásra bírnak. Majd észre sem vesszük, milyen gyorsan, ismét idegenné válnak – mondtam halkan, igazából elmondva ezzel neki mindent.

LuHan erre csendben maradt, nem mondott semmit, csak a gondolataiba meredt. Talán most éppen feldolgozza, és rájön, hogy rájöttem, mindvégig átvert. De már nem akartam rajta bosszút állni, nem szerettem volna semmit. Úgy éreztem, azzal, hogy lefeküdtünk, megadtam neki a kegyelemdöfést, és a végső búcsút. Örökre emlékezni fog rám, élete végéig cipelheti majd ezt a terhet. Ez pedig nekem elég volt, mert talán ez neki is olyan fájó lesz, mint nekem volt. Nem állt szándékomban megütni vagy kiabálni vele, egyszerűen csak tudatni akartam vele, hogy bár összetörte a lelkem, most már igenis talpon vagyok, megerősödtem, és az új SeHunnak kurvára nincs szüksége rá. Soha többé.

- Sajnálom – mondta végül, de nem tűnt túl őszintének, amin nem is lepődtem meg.
- Nem kell, nincs semmi gond – mosolyodtam el féloldalasan.
- Nem, én tényleg… – kezdett bele azonnal.
- Állj! – szakítottam félbe. – Csak hagyd abba.
- De SeHun – nézett a szemembe, ami nem csalódottan, inkább dühösen csillogott.
- Képzeld el, hogy a falhoz vágsz egy tányért – néztem én is rá, mire egy pillanatig furcsán pislogott, aztán biccentett. – Összetört? 
- Igen – bólintott egyet.
- Darabokra? – kérdeztem újra, mire ő lassan bólintott. – Akkor attól kérj bocsánatot, ne pedig tőlem…

LuHan arcán a felismerés futott végig, mire csak elmosolyodtam. Úgy tűnt, teljesen ledöbbent, de nem tudom, hogy azon, burkoltan elmondtam neki, hogy ripityára törte a szívem; vagy azon, hogy tényleg rájöttem, kihasznált. Nem is különösebben érdekelt, csak figyeltem az arcát, amin most érzelmek milliói cikáztak, de uralkodó volt a düh, a döbbenet és a harag. Egy kicsit szórakoztató volt látni, de egyrészt rossz is. Mert bár rájöttem, hogy kiölt belőlem minden érzelmet maga felé, egy kicsit még mindig sajgott érte a szívem. De így lesz a legjobb. Szépen eltűnünk egymás életéből, és mindketten elfelejtjük ezt az egészet. Újra idegenek leszünk egymásnak, csak immár emlékekkel. Keserűen elmosolyodtam, ahogy LuHan felpattant az ágyamról, majd magához vette a táskáját, és kirohant a szobámból. Lassan követtem, felhúzta a cipőit, de kénytelen volt megvárni az ajtóban, hacsak nem akarta, hogy a kutyánk megegye vacsorára. Nem ellenkeztem, nem volt neki több mondanivalóm, elmondtam neki mindent – megtettem mindent, hogy le tudjam zárni a kapcsolatunkat. Mikor már a kapun is kiértünk, ő búcsú nélkül lépett volna le, ám én csuklójánál fogva visszahúztam magamhoz. Szemeibe néztem, amik most teljesen össze voltak zavarodva. Most végre olyan volt, mintha ő lenne a kis tizenéves, elveszett kölyök, akinek tanácsra lenne szüksége az idősebbtől.

- Lehet, hogy nem én voltam minden, amit valaha is akartál, LuHan – mondtam komolyan a szemeibe nézve, egy puszit nyomva a homlokára. – De mindig is több voltam, mint amennyit megérdemeltél.

Azt hiszem, ez volt a tökéletes búcsúajándék…