13. fejezet

Hangosan csapódtam neki a kemény ajtónak, ahogy egy nálam alacsonyabb személy erősen felkent rá, aztán olyan szenvedéllyel mart rá az ajkaimra, hogy alig tudtam magamhoz térni. Automatikusan viszonoztam a heves csókot, miközben a másik srác hajába markolva húztam magamhoz közelebb, másik kezemmel pedig derekát karoltam át, ő pedig nem volt rest hozzám simulni. Egy kellemes sóhaj szökött ki mind a kettőnk ajkai közül, ahogy ágyékunk összesimult. Elmosolyodtam, ahogy lenéztem a szemeibe, majd kisimítottam zilált, barna tincseit a szeméből. Gyönyörű íriszei csak úgy csillogtak, szinte mindent ki tudtam belőlük olvasni, a legrémisztőbb mégis az volt, hogy szerelmet is láttam. Ugyan nem tudtam, milyen, mikor a szerelmed rád néz, még nem tapasztaltam ezt az érzést, de teljesen biztos voltam benne, hogy így nézett rám. De most sem én uraltam a testemet, így ismét a csábos ajkakat vettem birtokba, miközben minden bizonnyal a párom átkarolta a nyakam, így én azonnal a szomszédos falnak nyomtam, teljes testtel nekifeszülve, mire ajkaim közé nyögött. Éreztem, hogy ha ezt sokáig folytatjuk, be fogok merevedni, de úgy tűnt, nem zavart ez a dolog, olyan magabiztossággal nyúltam le a srác combjaihoz, és kaptam fel az ölembe, hogy magam is meglepődtem rajta. Nem úgy, mint a barna hajú, aki azonnal összekulcsolta a lábát a derekamon, majd őrjítő csípőmozgásba kezdett, amit ezúttal én nem bírtam hang nélkül. Bár ellenkezni akartam, undorodtam attól, hogy egy pasival csinálom ezt, bármennyire is egy álom, akkor sem akartam. Mindent éreztem, amit a testem, tudtam, hogy mi fog történni, de nem akartam. Még mindig furcsa volt, hogy ilyeneket álmodok, ahogy a saját testembe vagyok zárva. Kezdett ijesztő lenni, de nem akartam megvárni a folytatást. Csak hogy az bekövetkezett… Párom ismét ajkaim után kapott, nyelve vadul kereste fel az enyémet, nem finomkodtunk egymással, mintha ez már teljesen megszokott lenne, pedig még lányokat sem csókoltam meg így, vagy egyáltalán nyelvesen. Most meg lazán smárolok egy pasival, és ilyeneket művelek vele. Közben ő mozgatta a csípőjét, amivel már egy elég szép kis merevedést okozott nekem, de tudtam, hogy ő sincs másképp ezzel. Elváltam ajkaitól, majd rácsókoltam finom állára, aztán állkapcsára, így haladtam le a nyakáig, mire hatalmasan nyögött, majd egyik kezével a hajamba markolt, és irányítani próbált. Nem adtam meg neki ezt az örömet, de úgy tűnt, pontosan tudtam, hol vannak a gyenge pontjai, mert mikor végignyaltam ütőere vonalán, kirázta a hideg, ezzel egy időben ívbe feszítette a hátát.

Elmosolyodtam a reakción, aztán visszatértem ajkaihoz, majd elhúztam a faltól, és a szobában található, hatalmas franciaágyra fektetettem. Ahogyan fekvő helyzetben volt, már nyúltam is a pólójához, teljes természetességgel szabadítottam meg tőle, bár közben én sikítottam odabent, hogy ezt nem. Bármit, de nem akarok olyat álmodni, hogy megdugok egy másik pasit. Lehetetlen, ennyire azért én sem vagyok rossz ember, hogy ezzel büntetnek. Vagy az agyamra ment a yaoi, de azért ilyeneket álmodni… Nem, nem akarom! Ám bármit is mondhattam, a testem önálló életet élt, szakavatott mozdulatokkal gomboltam ki egyúttal a másik fél nadrágját, majd egyszerre húztam le a keskeny csípőkről a bokszerrel együtt. Azt hittem, elájulok, mikor megláttam teljesen meztelenül a srácot magam alatt, egy merevedéssel a lába között. Hiába csuktam be a szemem, mindent éreztem, azt is, hogy ez a testemnek mennyire tetszett, izgalomba jött, hogy látta a másikat meztelenül, emiatt én magam éreztem úgy, hogy felizgulok. Ami a legrosszabb rémálom volt, jelenleg. Visszahajoltam a már kivörösödött ajkakhoz, majd ismét birtokba vettem őket, ám ezúttal sókkal lágyabban, mint korábban, közben befészkeltem magam párom két lába közé, így simultam hozzá, ami belőle hatalmas, élvezettel teli nyögéseket váltott ki. Csípőjét felfelé lökte, miközben hátamba mart, ami nekem is nagyon tetszett. Ahogy fejét hátracsapta, ismét nyakát céloztam be, de arra nem számítottam, hogy az apró ujjak lazán kigombolták a farmeromat, majd hangosan zihálva belenyúltak a bokszerembe, ezzel marokra fogva a már így is feszítő merevedésemet. Mindennek ellenére… Baromi jó érzés volt. Próbáltam visszafogni magam, hogy nem kellene ezt éreznem, ám testem hamarabb reagált, feltérdelt, majd lerángatta magáról a nadrágot, a pólót viszont már párom segített lehúzni rólam, miközben felült. Ahogy mind a ketten anyaszült meztelenül feküdtünk az ágyban, csak néztünk egymás szemébe, és éreztem, hogy mennyire szeretem ezt az embert, aki viszonozza is az érzelmeimet. Talán egy másik életben boldogan élhetnénk, de nem most, ahol hetero vagyok, és hányingerem van attól, hogy ilyeneket álmodok.

- Akarlak, SeHun – súgta vággyal túlfűtött hangon, nekem pedig nem kellett több biztatás.

Nagyot nyögve fordultam a másik oldalamra, hogy ki tudjam kapcsolni az ébresztőmet. Mikor ez megtörtént, egy hatalmast ásítottam, majd nyújtózkodtam egyet, ám akkor tűnt fel, hogy valami hibádzik ebben. Tudtam, hogy reggeli merevedésem volt, de halvány gőzöm sem volt róla, hogy miért. Mit álmodhattam, amire ez a reakcióm? Oké, nem volt ezzel probléma, előfordult már, de miért éppen akkor, mikor anyám már odalent mászkál, és mindent hall, ha én most szépen kielégítem magam? Inkább nem foglalkoztam magammal, csak gyorsan leellenőriztem a fontosabb dolgaimat, rébuszokban leírtam LuHannak, hogy merevedésem van, és nagyon kellemetlen nem foglalkozni vele; aztán azt, hogy a hétvégén nem nagyon leszek elérhető, mert szombaton házibuliba vagyok hivatalos, vasárnap pedig JongDae szülinapjára. Húzós lesz, de megoldom. Miután végeztem ezzel, egy fokkal jobb állapotban voltam odalent, így már nyugodtan tudtam elvégezni a reggeli teendőimet, és még csak anyámnak sem tűnt fel semmi. Na, nem mintha neki bármi feltűnne, a kiszívott nyakamat sem vette észre, apámnak meg simán beadtam, hogy egy bogár megcsípett és kivakartam… Komolyan, ki hinné el az őseimen kívül?

***

- Hoppá, téged is lehet látni? – vártam be ChanYeolt, aki most is olyan kómás volt, mint mindig; egy ideje amúgy sem láttam, pedig szomszédok voltunk.
- Ezek szerint – válaszolt, majd a kezembe nyomta pár cuccát, miközben ő még útközben öltözködött, ez gyakori szokása volt, amit most sem hagyott el.
- És hogyhogy ilyen korán? – vigyorogtam már csak azért is, mert tudtam, mennyire utál ilyenkor kelni.
- Felvettem az angolt, ma lesz az első óra, szóval muszáj bemennem – rántotta meg a vállát., majd visszavette a cuccait a kezemből. – Pedig nincs sok kedvem…
- Hát ez gáz – grimaszoltam. – Egyébként, akkor holnap buli, ugye?
- Ja – bólogatott. – Jony buliján mindig berúgok, ez nem változhat.
- Jól van, te nyomorék, élvezd ki – veregettem vállon.
- Rohadj meg – vágott vissza, aztán jót nevettünk az egészen.

Jony igazából koreai volt, a rendes neve JongYu, de utálta az igazi nevét, így lerövidítette, így szerinte sokkal menőbb. Eléggé elterjedt már errefelé, ritka, aki az igazi nevén szólítja őt, persze vannak ennek cifrább változatai, de azt inkább nem részletezem. Egyébként szülinapja lesz, szóval úgy beszéltük meg ChanYeollal, hogy suli után összefutunk majd, és megyünk piát venni. Mivel én még nem vagyok nagykorú, kell hozzá, ő meg amúgy sem szeret egyedül lenni, szóval mind a ketten jól járunk. De ez még később lesz, egyelőre túl kell élnem a napomat, amihez egyáltalán nincs kedvem. Még mindig nagyon utáltam a pénteket, most meg aztán főleg, hogy azt akartam, gyorsan menjen el. JongDae bulija egyébként azért vasárnap lesz, mert JunMyeon csak akkor tud jönni. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog tőle kapni, de esküszöm, hogy az a megérzésem, hogy gyűrű lesz. Még ha nem is tudnak összeházasodni, vagy valami, de elég mély jelentése van egy gyűrűnek. Sokat poénkodtam már barátommal, de ő biztos benne, hogy nem gyűrű lesz, szerinte még korai. Persze, korai, tizenegy hónapja vannak együtt, ez lesz JongDae tizennyolcadik szülinapja, de nyilván, ez még elég korai. De nem vitatkoztam vele, majd jól meg fog lepődni. Legalábbis, remélem, hogy meg fog lepődni, mert gyűrűt kap. Nem arról volt szó, hogy én jobban vártam volna, de tudtam, hogy titkon JongDae is nagyon örülne neki, meg mesélt pár dolgot, hogy az anyja az ékszerei között kutakodott – ebből arra következtetett, hogy a gyűrűje méretét tudta meg, de ezt így nem mondta ki. Szóval nagyon remélem, hogy JunMyeon tényleg egy gyűrűt vesz neki, mert ha nem, én magam osztok le neki egy tockost.

Lassan telt a nap, mint ahogy vártam, de nem volt olyan vészes, talán azért, mert kialudtam magam véletlenül. Az órák persze szarok voltak, bár matekból a dolgozatom hármas lett, szóval büszke voltam magamra. JongDae egész nap be volt zsongva, csodálkoztam, hogy nem csinált semmi hülyeséget, értem ezalatt, hogy nem törte ki a nyakát a lépcsőn, nem esett el, nem vágta be a kezét valahová, nem nyelt félre, vagy az ilyen szokásos dolgai. És csak gondolnom kellett rá, elment, hogy kidobja a szemetemet, mert ilyen rendes barátom van, erre majdnem olyat vágódott a tesi zsákjában, hogy azt hittem, tényleg ott fog meghalni. Szerencsére meg tudott kapaszkodni a székemben, de eléggé rám hozta a frászt, így felpattantam a helyemről, amin ő támaszkodott, viszont így kibillent az egyensúlyából és egyenesen rám zuhant. Én meg már röhögtem rajta előre, így nem tudtam megtartani, szóval mind a ketten zuhantunk egy jót. Míg én röhögtem ezerrel, ő csak szidta a tornazsákját, meg hogy milyen szerencsétlen, de aztán feltápászkodott rólam, és mintha mi sem történt volna, kidobta a galacsint. Én meg a földről figyeltem, ahogy a fél osztály engem bámult, de nem nagyon érdekelt. Mikor visszaért JongDae, felsegített, de utána el is volt felejtve, bár röhögtünk még egy jót rajta. Még utolsó óra előtt megbeszéltük, hogy egy óra körül ott vagyok vasárnap, és ott is alszok, így együtt megyünk suliba hétfőn. Anyám nem örült neki, hogy suli időben nem megyek haza, de végül apám ráhatásával csak belement, így örültem neki. Aztán amint kicsöngettek arról a rohadt angol óráról, már rohantam is, amilyen gyorsan csak tudtam, a házit sem írtam le, teljesen felesleges, JongDae úgy is ideadja majd. ChanYeollal úgy beszéltük meg, hogy az ide nem messze lévő bevásárlóközpontba megyünk. Azért inkább megcsörgettem, mert hajlamos rá, hogy meggondolja magát.

- Merre vagy? Én most végeztem – nézelődtem, hátha meglátom valahol a Yoda fejét.
- Most sétálok felfelé a főutcán, pár perc és ott leszek – érkezett a válasz.
- Oké, ott találkozunk – nyomtam ki a telefont, aztán szaporábbra vettem a lépteimet, így nagyjából ugyan akkora értünk oda.
- Milyen piákat vegyünk? – kérdezte azonnal, ahogy megfogott egy kosarat, és elindult valamerre csak úgy, ám én megfogtam a karját, és az ellenkező irányba rángattam, ahol az alkoholok vannak.
- Szerintem vegyünk martinit, azt szereti Jony – néztem végig a választékon, ahogy odaértünk, aztán ChanYeol tanácstalan fejére.
- Vagy citromos vodkát – bökött rá az üvegre. – Energiaitalt is vehetnénk, nem?
- Jó ötlet, de előbb ezt döntsük el. Nincs sok pénzem, egy valamit tudok venni, de ennyi – rántottam meg a vállam. – Még JongDae ajándékára is kell pénz…
- Tényleg, neki vasárnap lesz, ugye? Meg van még a pasija? – kérdezte furcsán.
- Igen, jól megvannak JunMyeonnal – mosolyodtam el kissé.
- Nem semmi, hogy így összeszedte magának azt a pasit – hitetlenkedett barátom kapcsolatán, már vagy ezredszerre.
- Aki tud, az tud – tártam szét a karomat. – Szóval, melyik legyen?

- Szerintem én megveszem a citromos vodkát, te meg a martinit, úgyis azt szereted – magyarázta unokatesóm, mire bólogattam, így beletettük a két üveg piát a kosárba, aztán mentünk az energiaitalok felé.
- Vegyünk vagy tízet, nem? – nézegette a dobozokat ChanYeol. – Mindig jó, ha van egy kis löket.
- Te úgyis részeg leszel, nem neked kell – forgattam a szemem.
- Te meg JiSeo-val leszel – vágott vissza vigyorogva.
- Aish, hagyjál már – fújtattam. – Unom már, hogy mindenki vele zaklat.
- Most miért? – nézett rám meglepődve. – Jó csaj…
- Ja, és öt évvel idősebb tőlem, bár mindegy, mert nem vagyok belé szerelmes – zártam le ennyivel.
- Végül is – rántotta meg a vállát. – Azért ilyenkor jó, ha ott van.
- Azt nem mondtam, hogy ellenkezni fogok, ha lehetőség adódik – vigyorodtam el.

Nagy nehezen csak eldöntöttük, hogy melyik fajta energiaitalból vegyünk, mert pont annyi pénzünk volt, hogy kijöjjön belőle minden. Legalábbis, ezt hittük, aztán a kasszánál pár száz wonnal többet kellett volna fizetni, mint amennyink volt, így ChanYeol mondta, hogy akkor fizet kártyával – bár eléggé nevetséges volt, hogy ilyen kis összeg miatt, de tényleg nem volt több készpénzünk. De egy mögöttünk álló nénike kisegített minket, adott nekünk pár wont, így ki tudtuk fizetni a piákat. Jó gyerekekhez méltóan megköszöntük neki a segítséget, aztán gyorsan elhúztunk a boltból, de előtte még egy dohányboltba beugrott ChanYeol. Egyikőnk sem dohányzott, de amikor buliban voltunk, megesett, hogy elszívtunk pár szálat, de azt is csak főleg mentolos cigit. Bár mikor már nem volt miből válogatni, jó volt bármilyen is. Egyébként így a mindennapokban nem tudnék cigizni, nem is szeretnék, ezért egész szerencsésnek mondhattam magam. Felesbe vettük a cigit, pontosabban, mondtam ChanYeolnak, hogy majd otthon kifizetem neki, mert nem akartam a JongDae ajándékára szánt pénzt cigire költeni.

Viszont elgondolkodtam azon, amit ChanYeol mondott JiSeo-ról. Tény, hogy nagyon szép lány, pont az esetem, de… Tényleg öt évvel idősebb tőlem. Nem is igazán erről van szó, de tényleg nem érzek iránta semmit, vonzalmon kívül. Mindig megfogadom, hogy legközelebb nem engedek neki, nem csábulok el, de nem olyan egyszerű, ha egy Moon JiSeo van a közeledben… A lány tényleg nagyon gyönyörű, alacsony, vékony termete már vonzza a tekinteteket, dús keble, vékony dereka és kerek csípője pedig megmozgatja a fantáziát. Hát még különleges, kissé talán európai vonásokkal megáldott arca és nagy, mogyoróbarna szemei. A bőre kreolosabb, az ajkai dúsak, egyszerűen… Tökéletes. Nem beszélve arról, hogy jól el tudtunk beszélgetni, már ha nem mást csináltunk a szánkkal. Egészen jól egyetértettünk abban mindig is, hogy ha megcsalna minket a párunk, mi azonnal kidobnánk, nem adnánk nekik második esélyt, mert ha szeretett volna, nem csalt volna meg. Sokat mesélt az előző kapcsolatáról, a sráccal három évig együtt voltak, de aztán a csávó átvágta és megcsalta, nagyon csúnyán elbánt vele, ezért fél a férfiaktól, nem is akar közel engedni nagyon senkit. Ugyan megfogalmazódott bennem mindig is a kérdés, hogy akkor én miért vagyok kivétel, de soha nem tettem fel neki. Voltak JiSeo-val olyan dolgaink, amikről nem beszéltünk. Ilyen volt ez is, vagy mondjuk az első együtt töltött esténk. Mivel részeg voltam, nem emlékszem semmire, de ő ezt soha nem rótta fel nekem, viszont nem is kezdett mesélni. Hogy is fogalmazhatnám meg a lány és az én kapcsolatomat… Az biztos, hogy ha egy helységben vagyunk, abból rövid időn belül smárolás lesz. De ez nem szerelem, szóval próbálom őt kerülni, csak hát egy ilyen makacs, akaratos lánnyal szemben nem sok esélyem volt.

***

ChanYeol nem hazudott, mikor azt mondta, hogy be fog rúgni. Ugyan ő sem volt nagy piás, mert egyszer egy lánybúcsún úgy összeivott mindent, hogy az szépen ki is jött belőle, emiatt pedig rosszul van a röviditaloktól. Azóta csak sört meg bort iszik, mást nem nagyon, esetleg nagyon sok győzködés után valami gyengébb röviditalt. De most úgy tűnt, nem érdekli, ha részeg lesz, láttam rajta, hogy túl van elég sok pián, bár ez még nem tett be neki, jól érezte magát, táncolt mindenkivel, aztán vonult ki cigizni, vagy dumálni a többiekkel. Nem, nem őt ellenőriztem, nagyfiú volt már, csak egyelőre nem volt meg a hangulatom a bulihoz. Fáradt is voltam, mert egész nap ChanHee-re kellett vigyáznom, ami mondjuk nem volt vészes, csak a gyerek rendesen le tudott fárasztani. Aztán mikor elkészültem, átmentem Yeolékhoz, ahol az anyukája megjegyezte, hogy ez a vörös haj még mindig nagyon csúnya, és nem áll jól nekem. Imádtam MinJee őszinteségét, komolyan, de mikor rám, vagy a kinézetemre tesz valami megjegyzést, azért nagyon tudtam utálni. Oké, nyilván ők anyámmal már nem voltak fiatalok, jobban szerették a tradicionális dolgokat, és nem tetszett nekik az, ha egy fiatal srác befesteti a haját. De nem foglalkoztam vele, mert tisztában voltam vele, hogy jól áll a vörös haj, mindenki dicsérni szokta. Az pedig MinJee problémája, ha neki nem tetszik. ChanYeol persze mondta is neki, hogy attól, mert neki nem tetszik, másnak igen, és hogy szerinte jól áll nekem. Ez volt a szerencséje, bár elgondolkodtam rajta, hogy már csak kíváncsiságból is, mit szólna hozzá, ha mondjuk kiszőkíteném, vagy bugyi rózsaszínre festetném. Talán akkor már anyám is kitérne a vallásából, ha már a vörösnek sem örült, főleg, hogy a tudta nélkül csináltattam, szóval ja… Érdekes volt az is.

- Jössz táncolni? – vágódott le mellém JiSeo, egy pohár piával a kezében, mire felébredve a bambulásomból, a lány szemeibe néztem, amiken most sem volt smink, de még így is szép volt.
- Most nem – ráztam a fejem, majd menekülőként a mellettem ülő Jony-hoz fordultam, és beszélni kezdtem hozzá.
- De később majd jössz? – kötötte az ebet a karóhoz, de nekem nem volt szívem elküldeni.
- Talán – mondtam neki csak ennyit, mire ő elmosolyodott, majd otthagyott minket.
- Nagyon bejössz neki – nézett rám Jony, már eléggé spicces állapotban.
- Dehogy – legyintettem. – Csak jól szórakozik velem.
- Hát, én nem tudom, de megérdemelne már egy rendes srácot, azok után, hogy így elbántak vele – rázta a fejét, hiszen Jony és JiSeo unokatestvérek voltak. – Meg te rendes gyerek vagy, szerintem megérdemelnéd…
- De nem szeretjük egymást, ez csak… – kerestem a megfelelő szavakat.
- Ilyen buli kapcsolat? – kérdezte, mire bólogattam. – Hát, azért sok sikert, hátha lesz ebből még valami.

Még megköszöntem a jókívánságot, aztán magára hagytam az ünnepeltet, hogy kimenjek elszívni egy szál cigit. Nem szerettem, de most szükségem volt rá, és csak remélni mertem, hogy JiSeo nem fog nagyon zaklatni. Kimentem a teraszra, ahol ChanYeol fennhangon, beleéléssel mesélt valamit pár lánynak, akik köré ültek, miközben hadonászott, csoda volt, hogy a cigivel nem égetett meg senkit. Húztam valakitől gyújtót, meg valami piát is a kezembe nyomtak, így megittam, aztán szívtam a cigimet, közben meg hallgattam ChanYeol részeg dumálását, ami bár semmiről nem szólt, a lányok nagyon örültek neki. Legalább jól érzi magát, nem ilyen kedvtelen is punnyadt, mint én. Mert bár szerettem bulizni, de csak akkor, ha van hangulatom hozzá, most meg akaratlanul is eszembe jutott BaekHyun, hogy a múltkor, még a nyárzáró party-n, csak úgy megjelent és elrángatott, aztán meg még le is smárolt. Ezzel egy időben pedig Kai-on is gondolkodni kezdtem. Egy hete voltunk a kórházban, de egyelőre nem hívott, hogy megtalálta volna a kezelőorvosomat, én pedig már nem is nagyon reménykedtem benne, hogy sikerrel jár. Elvégre, bárhol lehetett, én azt sem tudnám, hol kezdjek hozzá, azok után, hogy talán internet. Nem tudom, Kai hogyan tudná megtalálni, de rendes volt tőle, hogy felajánlotta, segít. Ami még mindig nagyon gyanús volt, hiszen egyszer bunkó, aztán meg kedves. Nehezen lehet kiigazodni a srácon, de azért hálás voltam neki akkor, ott, mikor a kávénkat szürcsölgetve ültünk a kórház bejáratánál.

- Te cigizel? – tűnt fel a semmiből újra JiSeo, mosolyogva, hófehér fogai kivillantak rózsaszín ajkai közül.
- Csak party dohányos vagyok – rántottam meg a vállam, majd felé nyújtottam a bagót, amit azonnal elfogadott tőlem, és bele is szívott.
- Szóval, miért vagy ilyen közömbös velem? – tért a lényegre; tipikus JiSeo.
- Nem vagyok közömbös veled – néztem rá. – Csak nincs sok kedvem most ehhez…
- Akkor menjünk táncolni – fogta meg azonnal a kezem.
- Nem, mondtam, hogy nincs kedvem – ráztam a fejem.
- Azért nincs kedved, mert még nem táncoltál velem – mosolygott, majd húzni kezdett a bejárat felé.
- De nem akarok táncolni – ellenkeztem azonnal. – Kérlek, csak ne.
- Hidd el, jó lesz, gyere már – mondta csak azért is, így végül beadtam a derekam, amire ő egy ezer wattos vigyorral válaszolt.

Azonnal behúzott a táncoló tömeg közepére, majd valami amerikai számra ráztuk magunkat. Ő teljes lazasággal átkarolta a nyakam, majd úgy simult hozzám, hogy tudtam, nem csak táncolni akar ma este, de egy részemnek igenis tetszett, hogy így viselkedett. Bár megfogadtam, hogy többet tényleg nem hagyom magam, nagyon nehéz ellenállni a két lábon járó csábításnak. Ahogy tekintetünk találkozott, JiSeo a tarkómra fogott, majd úgy húzott le magához egy csókra, amit azonnal viszonoztam is. Bármennyire is volt furcsa, JiSeo volt az egyetlen lány, akivel valaha csókolóztam. Bár, ez így nem teljesen igaz, mert az első csókomat tizenöt évesen kaptam, egy nálam dupla annyi idős nőtől, az egyik szilveszter éjszakán; részeg voltam, nem is nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy eléggé kibuktam miatta; de ebbe ne menjünk bele. Inkább tekintettem rá úgy, hogy JiSeo-val csókolóztam először, azóta pedig senki mással. Ami kicsit ijesztő, mert olyan, mintha hűséges lennék hozzá, holott ez nem így van, csak… Még nem akadt olyan lány, akibe beleszerettem volna, és a barátnőmnek akartam. Miután JiSeo elvált tőlem, azonnal csókolt volna újra, de én kihasználva a szám váltását, megpörgettem, ő pedig vette a célzást, felnevetve táncolt tovább, immár sokkal felszabadultabban, mint előtte. Ám nem menekülhettem sokáig, JiSeo elég erős temperamentummal volt megáldva, ha ő akart valamit, meg is kapta, így engem is megkapott, bár már sokadjára.

Volt egy külön szoba fenntartva, ahová el lehetett vonulni, elintézni az ehhez hasonló dolgokat, én pedig pontosan tudtam, hogy mi fog ebben a szobában történni. Ironikus, hogy ebben a szobában vesztettem el a szüzességemet, éppen JiSeo-val, és most megint itt vagyunk. A lány hevesen csókolt, határozottan lenyomott a matracra, miközben az ágyékomra ült, és mozgatni kezdte csípőjét. Jóleső sóhajok hagyták el a szám, de nem volt sok hangulatom ehhez. Tényleg fáradt voltam, és nem akartam úgy lefeküdni vele – ha már így alakult –, hogy csak gyorsan túl akarok lenni rajta. Azért volt bennem tisztelet felé, szóval próbáltam leállítani, ami egy idő után sikerült is, de azért még betámadta a nyakam, így éreztem, hogy kezdek felizgulni, ugyanis a nyakam egy nagy gyenge pontom volt. Tudtam, hogy megint kiszívta, elég érzékeny a bőröm, és könnyen meglátszanak az ilyen sérülések rajta, bezzeg az övé! Nem lehet kiszívni, pedig próbálkoztam vele párszor. Végül azért csak sikerült leállítanom, bár már csak akkor, mikor a nadrágomból akart kiszabadítani. Bármennyire is volt kellemetlen egy merevedéssel a lábam között, inkább ez, minthogy csak azért feküdjek le vele, mert „muszáj”… Tudtam, hogy JiSeo szeretné, de nem akartam kihasználni, még úgy sem, hogy ő benne van.

- Haza kellene mennem – mondtam, hogy megtörjem a közénk húzódó csendet.
- Még korán van, hová mennél? – kérdezte azonnal, majd ujjaival a combomat simogatta, ami kicsit sem tett jót a felizgult állapotomnak.
- Holnap korán kelek – hunytam le a szemem, mert baromi jól tudta, hogyan lehet elgyengíteni.
- Miért? – kérdezte a fülembe suttogva, mire kirázott a hideg, de gyorsan kinyitottam a szemem, és elvettem a kezét immár a merevedésemről.
- A legjobb barátomnak szülinapja lesz, rendezett egy kisebb összejövetelt – mosolyodtam el kissé.
- És engem nem is hívtál? – tettetett sértődést a lány.
- Miért, eljönnél? – kérdeztem vissza meglepődve.
- Persze – vágta rá azonnal, kedvesen mosolyogva.
- Bár nem hiszem, hogy jó ötlet – mondtam, elhúzva a szám.
- Miért? Mert azt hinnék, a barátnőd vagyok? Ha zavar, akkor ott csak a barátod leszek – billentette oldalra a fejét, ismét elkezdve simogatni.
- Nem azért – hunytam le a szemem egy pillanatra. – Csak JongDaenek… Barátja van…
- Mármint buzi? – állt meg a keze egy pillanatra, de dühösen rápillantottam. – Hű, oké, nyugi, nekem nincs velük bajom, csak meglepődtem… De tényleg meleg?
- Igen, és ott lesz a barátja is – bólintottam egyet.
- Azta, még úgysem láttam melegeket, majd megkérem őket, hogy smároljanak, biztos szexi – álmodozott a lány.
- JiSeo! – szóltam rá élesen, ám a következő pillanatban az ölembe ült, és az ajkaimra tapadt.
- Csak hagyd, hogy örömet okozzak neked… És akkor elmegyek veled a barátod szülinapjára – suttogta ajkaimra érzékien.

Én pedig csak hagytam magam sodródni az árral…